Veszprém a világháború évtizedében

Előszó

Annak a sorozatnak, amelynek legújabb, immár ötödik kötetét most kezében tartja a Kedves Olvasó, nincs neve. Pedig adhatnánk nevet neki, azt javaslom, az 1999-ben megjelent első kötet címét vegyük át: Múltidéző. Pontos a cím, hiszen mindegyik kötetben a korabeli Veszprémet idézi meg a szerkesztő. Polgármesterként, és veszprémi születésűként nagy öröm nekem ez a könyvsorozat, amely minden alkalommal a Gizella Napok idején jelenik meg. Veszprém nagy múltú város, s 1000 éves történetére büszkék lehetünk.
De mennyire más Gizella királynéra gondolni, mint dédszüleinkre. Ők is emlékek már csupán, ám közeli, lelkünkben élő emlékek. Édesanyám szokott mesélni nagyszüleiről, így gyermekkoromtól ők is létező alakjai családunknak. Tudom, hol laktak, merre jártak, hogyan éltek. S ebből a könyvből megtudhatom, hogyan éltek a többiek, Veszprém akkori polgárai. Az ő életük is tele volt örömmel, bánattal, sikerrel és nehézséggel, mint a miénk. Voltak szebb szakaszai életüknek, s voltak szomorú éveik.
A Múltidéző sorozat első három kötete a 19. század végére vezeti vissza az olvasót, majd átléptünk a 20. századba. A tavaly megjelent „Változó Veszprém a 20. század elején" a 100 évvel ezelőtti hatalmas lendületet, fejlődést mutatja be, amikor kialakult Veszprém máig élő arculata, hangulata.
Ebben az évben továbblépünk, az I. világháború időszakát ismerhetjük meg. Szomorúbb ez a könyv, mint az előző. Az igazi „sikersztori" volt - mai zsargonnal élve. Fejlesztések, csatornázás, középületek építése - postapalota, kórház, színház... -, lakótelepek, amelyek mára kertvárosainkká váltak. Lendület, fejlődés jellemezte a múlt század első évtizedét.
1911-ben még megalapították veszprémi értelmiségiek a Veszprémi Szabad Líceumot, amelynek a társadalomnevelés volt megfogalmazott célja. 1914. áprilisában arról számol be a helyi lap, hogy Tóth Árpád harangöntő olyan szépen dolgozik, hogy az ország minden részéből kap megrendeléseket.
Három év múlva, 1917-ben pedig elszállították a templomok harangjait - csak egy-egy maradhatott -, mert kellett a fém a fegyvereknek. Ilyen időszak volt akkor. A kórház röntgengépet kapott 1914-ben, majd '16-ban katonakórház épült. A szépséges új színházban hadestélyt szerveztek az elhalt veszprémiek özvegyei és árvái alapja javára. Szomorú szakasz volt ez - de ez is városunk múltjának része. Vissza