Veszprém megye irodalmi hagyományai

Előszó

Adhat-e egy-egy jól körülhatárolható tájegység sajátos megkülönböztető értéket a kultúrának? S ezen belül az irodalomnak? Ne menjünk túl messzire a bizonyító példáért, a legnagyobbak egyéni karakterét alighanem öntudatlanul is ilyen szempontok szerint vezetjük le, életművük jellegzetessége a szemünkben már-már egy táj, vidék vizuális képével is összekapcsolódik. Petőfi végtelen Alföldje s ugyancsak Arany tikkadt szöcskenyájas mezői, de Ady hepehupás vén Szilágysága is élénken él tudatunkban, mint művészetük megmásíthatatlan kerete. A természetben élő ember a benyomásait, majd a költő esetében tollra kívánkozó élményeit az anyaföld, a szülőföld eredendően meghatározza, s olykor anélkül, hogy tudatosan is számolna vele, a megteremtett emberi kultúra egymásra rakódott rétegei oly mértékben gazdagítják, telítik, amennyire történelmileg visszamenő érvénnyel gazdag az a vidék. Veszprém megye, a Balaton környéke kétezer éves kulturális történelmével már évszázadok óta vonzotta irodalmunk jeleseit s koronként változva ugyan, de ilyen értelmű szívóhatása a gazdag klasszikus örökség és a táj harmonikusan emberi adottságaiból eredt. Pannónia arányos domborzata s az emberi kéz által teremtett, szemre szinte művészi szintre emelt kulturáltság örökségeként száll nemzedékről nemzedékre, beleértve persze az irodalmi nemzedékeket is. A romantika ideje, majd pedig a reformkor különösen figyelmesnek bizonyult - a nemzeti erőgyűjtés évtizedeiben az itt köveiben jól látható élő múlt már külső látványosságával is jól inspirált, lelkesített, mintegy bizonyítékot sugallt a jó törekvések időszerűségét, helyességét illetően. Eleink éltek is ezzel a lehetőséggel, olykor egymásra licitáltak, hogy Helikonná változtassák a táj görögös-latinos virányait. Vissza