Előszó
Számomra annak, hogy egy újabb tanév vége közeleg, csalhatatlan jele, hogy felkérést kapok: írjak pár mondatot előszó gyanánt az új évkönyve. Ilyenkor mindig végiggondolom, mi legyen az a pár...
Tovább
Előszó
Számomra annak, hogy egy újabb tanév vége közeleg, csalhatatlan jele, hogy felkérést kapok: írjak pár mondatot előszó gyanánt az új évkönyve. Ilyenkor mindig végiggondolom, mi legyen az a pár mondat, amivel egyrészt nem árulom el előre, mi minden található az aktuális évkönyvben, másrészt nem ismétlem önmagamat az előző évekből, harmadszor pedig, aki olvassa, nem ásítozza végig (bár komolyan foglalkoztat a kérdés, hányan olvasnak előszókat az évkönyv-olvasók közül).
Vasárnap délután volt, esett az eső, én meg néztem a TV-t. Kellemes nyári, frissítő eső volt. Nyitva volt az ablak. Időnként a szellő meg-meglebbentette a függönyt... Fodor Ákos haiku-ja jutott eszembe. Arról, mi a szerelem:
"Ahogy a szél meglebbenti a függönyt.
Nem a szél, nem a függöny - a lebbenés."
Mitől jó egy iskola? - asszociáltam. Mi az, ami meghatározza az iskola milyenségét? Az épület? Frissen festett, máladozó, egyemeletes, kétemeletes? Az osztályok nagysága, az ablakok száma, padlózata, a tábla színe, a katedra magassága? A folyosók hossza, megvilágítása, tisztasága? A tanárok felkészültsége, hozzáállása, életkora, türelme? A diákok lelkesedése, kreativitása, illemtudása?
Vissza