Keddtől szombatig

Előszó

Részlet a könyvből:

Frank tánc közben a karórájára pillantott: - Még húsz perc - mondta.
Érezte, hogy a habtestű kis asszony hirtelen ránehezedik a karjára, - de csak egy másodpercre - utána megint olyan könnyen táncolt, mint az előbb. Frank mosolygó arccal nézett le rá. Az asszony sokkal kisebb volt nála, sokkal kisebb. Igen, a nők mindig alacsonyabbak voltak nála attól a naptól fogva, amikor túlnőtte az édesanyját. Evelyn haja most a szája alatt libegett. Szőke, tompán ónszínű volt ez a haj - nem fénylő, de valódi. Az asszony nem öltözködött túlságosan jól és kissé ügyetlenül festette magát. A férfi nem tudta megtalálni az arcát, a nő lehajtott fejjel táncolt és komoly buzgalommal ügyelt arra, hogy combja szoros simulással kövesse Frank lépéseit.
Hallotta, hogy Evelyn mondott valamit, de nem értette meg, mert a zene éppen szenvedélyes szakszofonzokogásba csapott át. Az asszony megismételte szavait:
- Még húsz perc... és akkor elutazol... és én nem látlak soha többé...
Milyen szentimentálisak ezek a német nők - gondolta Frank. De mivel szerelmes volt Evelynbe, tetszett neki, hogy az asszony érzelgős. Szorosabban vonta magához. Jobbkeze alatt jólesőn hűvöslött a dekoltált hát meztelen bőre, Evelyn keze azonban forró volt és forró volt az est is, a kis táncterem, a sok fehérszínű aranycirádás, felületes klubelőkelőség. Amolyan lázas, koraérett májusi est volt: nyári hőség, - miközben Berlin körül még virágzanak az almafák. Vissza