Vidéki muzeumok

Előszó

Vidéki muzeumaink nagyobbrészt a mult század második felében keletkeztek. Létrejöttükben nagy szerepe volt az 1848-49. évi forradalmat követő Habsburg önkényuralom ellenhatásaként megerősödő nemzeti öntudatnak, amely fokozott mértékben fordult a mult emlékei felé. Már a Bach-korszak évtizede alatt nagymérvű régészeti tevékenység kezdődött és a magyar középkori művészeti emlékek iránti érdeklődés is fokozódott. 1876-ban elsőizben tartottak hazánkban nemzetközi ősrégészeti kongresszust, ez is nagy hatással volt a társadalomra. Mindenféle régészeti és történeti társulatok alakultak, ezek egy-egy vidék, megye vagy város múltjának emlékeit kezdték gyüjteni.
A század utolsó évtizedeiben és az I. világháború előtti évtizedben az egyletek tevékenysége nyomán létrejött gyűjteményeket sokhelyütt átvette a megye vagy a város. Ezek legtöbbször a megyeházán vagy a városházán nyerték első otthonukat. Fenntartásukhoz, fejlesztésükhöz általában mérsékelt támogatást kaptak, működésüket legtöbbször magánszemélyek áldozatkészsége tette lehetővé, gyűjteményeik adományozás révén gyarapodtak. Ezekben az évtizedekben fejlődött egy-egy nagymultu iskola /Debrecen, Sárospatak, Pápa, Győr/ régiség, tára is muzeális gyűjteménnyé, későbbi nagy muzeumoknak vetve meg az alapját.
Az albumban szereplő muzeumok csaknem kivétel nélkül abban az időszakban jöttek létre, Balassagyarmatot az 1891-be] alakult muzeumi társulat juttatta muzeumához. A Borsod megyei muzeumot Miskolcon az 1899-ben létrejött muzeumegyesület alapította, Szabolcs megyében már 1868-ban szervezik meg a muzeumot. Békéscsabán 1899-ben ugyancsak a muzeumegyesület munkája révén jön létre a muzeum. A Csongrád megyei történelmi és régészeti egyesület 1897-ben alapitja a szentesi muzeumot. Vissza