Fölszáll a köd

Előszó

Az olvasó megütközéssel veheti, hogy az új költő első kötete elé versmondó ír előszót, nem pedig egy nagy írónk, aki szava és tekintélye súlyával ad hitelt a fiatal költő első könyvének.
Vidor Miklós kérését azonban mégis teljesítenem kell - meghatottan és örömmel! Iskolásfiú korában hozta el első kísérletét,, Petőfi hangján írt s a magyar történelmi képektől ihletett rímes dolgozatokat. Kritikát kért s nem üres dicséretet várt; szomjasan és éhesen vetette magát a költőkre, akiket hogy fölét és lelkét kinyissák - olvasásra adtam neki. - Láttam és gyönyörködve figyelhettem gyors fejlődését, érését - s ha most, felkészültem, az útja elején, ezt a barátságunkat - a versek szeretetében edződött barátságot - tiszteli meg azzal, hogy tőlem, bevezető sorokat kér, úgy ebben a gesztusban az olvasó lássa azt, hogy íme jelentkezik egy fiatal művész, aki nem tekintélyre támaszkodva akarja hitelét megszerezni, hanem a baráti szeretet melegével akar indulni! Ritka gesztus nálunk, ma!
Dicséretre, nagydob-puffogtatásra nem szorulnak e versek; költőjük tiltakoznék ellene elsősorban, ha úgy üdvözölném őt, mint aki „tűzokádó gyanánt tenger mélységéből egyszerre bukkan ki" * de velem együtt érezheti a versek minden olvasója, hogy vulkánikus talajon jár: hogy bent, a lélekben tűz van és láva; s a felszínen nemes bor terem tőle, - Igen, a hit tüzét érezhetjük, ami lávává ömleszti a gondolatok, érzések anyagát.
Minden okunk megvan rá, hogy úgy üdvözöljük első könyvével az új költőt, mint aki a Kiválasztottak és Elhivatottak közül való!
1942. január. ASCHER OSZKÁR. Vissza