Vigilia 1942. április

Előszó

A multkoriban leközöltfik egy VII. gimnázista cikkét, - gimnáziumi növendékek lapjában jelent meg, önképzőköri síkon mozgott. A szellemi érzés állapotában lévő ifjú nem igen lehet felelős azokért a különös megállapításokért, amelyeket a diáklapban olvastunk; az egészre a multkorióan már meg is feleltünk. Most utólag azonban mégegyszer idéznünk kell a mískolcí Fráter György gimnázium díáklapocskájának furcsa szellemére jellegzetes cikkének néhány sorát: "Hiszem, hogy a külföldi regények sikere nem értékükben rejlik, hanem felszínes olvasöközönségünk értéktelenségében, Ma a magyar irodalom végre igazán magyar és olyan gazdag, hogy bátran odaállíthatjuk bármely külföldi irodalom mellé, Mutasson fel a -külföld egy "Elsodort falu"-t, egy "Julianus barát"-ot, mutasson olyan értékeket, mint amilyen érték nekünk Veres Péter, Németh László, Sinka, Erdélyi, Fekete István és a többiek sorban mind, A külföld eddig csak ezeroldalas, elnyujtott, problémátlan könyvet adott, de értéket nem." Igy szólt az idézet. Meg kell [egyeznünk, hogy a felsorolt művek közül pl. a Julianus barát valóban világirodalmi rangú, de most nem ez a kérdés. Egyelőre nem kérdezzük a gimnázium tanári karátölt 1. tanári ellenőrzés alatt áll-e a lap; 2. ha igen, tud-e ez a vezetés arról, hogy Európát mind a mai napig - bármennyire mesterkednek is rajta sokan - nem nyelte el oly fokban a barbarizmus és a tanulatlanság, nívótlan és elsősorban saját nemzetünknek ártó fölfuvalkodott sovinizmus, hogy nagyobbnak tarthatja a derék Veresst, Németh Lászlót, Sinkát, Erdélyit, Fekete Istvánt ("mutasson fel ilyen értékeket a külíöld!' kiáltott fel a szegény rosszul informált kis diák) mondjuk - Paul Valerynél, André Gidenél, Sigrid Undsetnél. Knut Hamsunnál, Thomton Wildernél. Paul Claudelnél, Reinhold Schneidernél. Theodor Dreisernél, Bernhard Shaw-nál, Julien Green-nél, Bernanosnál stb. stb. Egyelőre, azt hisszük, elég l,sz ennyi. Maga az egész ügy inkább mosolyogni való
Vissza