Fülszöveg
Vihar Béla 1908-ban született Hajdúnánáson, vallomása szerint azonban igazi szülőföldjének a Nógrád megyei Szécsényt tekinti, ahol négyéves korától tizenkét éves koráig nevelkedett: "a szelíd szegénység árnyai és egy sugaras élményvilág ősmeleg dallamai között". Első versei tizenhat éves korában jelentek meg az egyik avantgardista folyóiratban, a Magyar Írásban. Akkor már - mint Budapestre került diák - a fiatal költő azok sorába tartozott, akik a társadalmi és szellemi forradalom útját keresték. Csaknem két évtizedig vidéken, majd a fővárosban volt pedagógus; a front és az üldöztetés évei után ismét Budapestre került, ahol az újjászületett ország egyik fontos munkaterületén: a nemzetiségi művelődésügy szervezői közt dolgozott, mint a Népművelési Minisztérium előadója. Hosszabb ideig újságíró volt, legutóbb az Élet és Tudomány szerkesztőségében.
Költői pályájának első fontos állomása az 1933-as Út önmagadtól című kötet. Ismertebb verseskötetei: A szerelem születése (1958), Baráti...
Tovább
Fülszöveg
Vihar Béla 1908-ban született Hajdúnánáson, vallomása szerint azonban igazi szülőföldjének a Nógrád megyei Szécsényt tekinti, ahol négyéves korától tizenkét éves koráig nevelkedett: "a szelíd szegénység árnyai és egy sugaras élményvilág ősmeleg dallamai között". Első versei tizenhat éves korában jelentek meg az egyik avantgardista folyóiratban, a Magyar Írásban. Akkor már - mint Budapestre került diák - a fiatal költő azok sorába tartozott, akik a társadalmi és szellemi forradalom útját keresték. Csaknem két évtizedig vidéken, majd a fővárosban volt pedagógus; a front és az üldöztetés évei után ismét Budapestre került, ahol az újjászületett ország egyik fontos munkaterületén: a nemzetiségi művelődésügy szervezői közt dolgozott, mint a Népművelési Minisztérium előadója. Hosszabb ideig újságíró volt, legutóbb az Élet és Tudomány szerkesztőségében.
Költői pályájának első fontos állomása az 1933-as Út önmagadtól című kötet. Ismertebb verseskötetei: A szerelem születése (1958), Baráti asztal (1960), Önarckép (1962), A Négy Felelet (1965) - ezt a kötetét József Attila-díjjal jutalmazták -, Párbeszéd az idővel (1968), Kígyóének (1970), Küzdelem az Angyallal (1973). A rádióból, televízióból és antológiákból ismert nagy sikerű Egy katona megy a hóban című oratóriumot első hangjátéka, Az utas követte, majd a rádióhallgatók és kritikusok közt egyaránt népszerű Malom utca, Az ember teremtése és a kötetünkben is szereplő bájos-komoly mesejáték, A Kék Tündér hídja.
Szamárháton
"Benne gondolja önmagát, / akár van, akár nincsen: / a mindenségben ballagó, / a boldogtalan isten" - írja Vihar Béla Látleletek című versciklusában. Ez az ünnepélyes, megemlít hang jellemzi egész költészetét, a személyes és történelmi emlékek ihletett előadásmódja, a biblikus nyelv, a példabeszédre, anekdotára való hajlam megnyilatkozása.
"A versírás: önépítés" - vallja a költő, és új kötetébe valóban beépít néhány, eddigi költészetében szokatlan elemet. A vonal mágiája című ciklusában a geometriai gondolkodás tisztelete, a Csörgősipkában-ciklus verseiben a lírai groteszk csillogó színfoltja jelenik meg: az ironizáló-szatirikus hang pompásan egyensúlyozza a kötet többi versének zsoltárosságát. A versek sorát A Kék Tündér hídja című verses rádiójáték zárja; témája a békességért, a nyugodt, teremtő életért folytatott örökös emberi küzdelem.
A teremtés, az alkotó munka, a stafétabot átadása Vihar Béla költészetének alapgondolata: "Csak azt a fát verik, / mi gyümölcsöt terem", írja Változatok egy közérzetre című ciklusában. Ez a két sor mindent vállaló, súlyos költészetének ars poeticája is lehetne.
Vissza 
