Előszó
Részlet:
"első rész
1.
Svecov megkérte Vlahovot: — Szergej Petrovics, ez ugyan nem a maga ügyköre, tudom, de nagyon kérem, nézzen mégis utána, mi van ezzel a Roche Aîné céggel? Meg kell tudnunk,...
Tovább
Előszó
Részlet:
"első rész
1.
Svecov megkérte Vlahovot: — Szergej Petrovics, ez ugyan nem a maga ügyköre, tudom, de nagyon kérem, nézzen mégis utána, mi van ezzel a Roche Aîné céggel? Meg kell tudnunk, mit akar Lancier. Valami nincs itt rendben, egy ideig ő sürgetett bennünket, most pedig ő az, aki kéreti magát.
Vláhov még újonc volt, — mindössze négy hónapja jött Párizsba, de tökéletesen beszélt franciául. Ha kollégái csodálkoztak a jó kiejtésén, csak nevétett: „Hiszen én párizsi vagyok A szülei évekig éltek Párizsban, ott is ismerkedtek meg .és ott házasodtak össze ; csak a forradalom után tértek vissza Moszkvába. Szerjozsa akkor hétéves volt.
Az ányja, Nina Georgievna, nem akarta, hogy a fia elfelejtse a francia nyelvet, sokat beszélt vele franciául, Tudjisten, mindig arra gondolt, hogy elsőszülöttjéből költő lesz. Szergejt sok minden érdekelte^f— útleírások, a gépipar, a színház, — csak éppen verseket nem írt. De mégis volt benne valami a költő ösztönösségéből ; amit dolgozott, szenvedéllyel csinálta, minden benyomásra fogékony volt, viharosan barátkozott, viharosan szakított, gyönyörködni tudott olyasmiben, amit mások észre se vettek, idegenkedett olyasmitől, amit mások természetesnek találtak. Nem volt becsvágyó, nem kívánt kiválni és mégis mindenben kitűnt. "
Vissza