Viharsarki fiatalok I.

Előszó

Nemes, szép és hasznos feladatra vállalkoztak a "Viharsarki fiatalok" című kiadvány készítői, amikor összegyűjtötték, rendszerezték és válogatták a Békés megyei kommunista és szocialista ifjúsági mozgalom 1891-1944 közötti dokumentumait, e harc legkiemelkedőbb személyiségeinek visszaemlékezéseit. Elismerés illeti a KISZ Békés Megyei Bizottságát is e kezdeményezésért és szervezői, kiadói munkájáért.
A kötet, remélem, minél több fiatal kezébe eljut majd, hogy eredményesen szolgálja az ifjúság előtt álló mai feladatok megoldását is. Mindaz, ami lapjairól leolvasható, a jelenkorban élők számára már történelem. Számtalan tanulsággal, új ismeretek szerzésének lehetőségével segítheti, hogy a megyénkben élők megismerjék forradalmár elődeik példát adó életútját, munkásságát. Megtudhatják belőle, hogy milyen sanyarú sora volt a proletár és nincstelen szegényparaszt elődeiknek, s azt is, hogy az őket elnyomó úri világ, a csendőrség és rendőrség kegyetlen intézkedései ellenére sem törődtek bele sorsukba, hanem vállalták a harcot egy szebb, emberibb jövőért, a szocializmusért. Az ő helytállásuk, áldozatos küzdelmeik nélkül nem jutottunk volna el a szocialista forradalom győzelméig, a felszabadulásig, a munkás-paraszt hatalom megteremtéséig és megszilárdulásáig. Sajnos, az élet könyörtelen rendje szerint már nagyon kevesen élnek közöttünk e korszak hajdan volt ifivezetői, a kommunista és szocialista ifjúsági szervezetek egykori tagjai. Tanulságokkal teli életüket, mozgalmi tevékenységüket jobbára már csak dokumentumokból ismerhetjük meg. Hitük, lelkesedésük mégis szolgáljon élő példaként a mai ifjú nemzedék számára.
A múlt tanulmányozása akkor viszi előre ügyünket, ha a tapasztalatokat mai életünkben, cselekvésünkben hasznosítjuk. Mindenekelőtt tanuljuk meg elődeinktől a szocializmus iránt érzett feltétlen hűséget és odaadást, az egyéni boldogulást nem feladó, de szükséghelyzetben azt a közérdeknek gondolkodás nélkül alárendelő magatartást. Okuljunk példájukból, hogy ne mindig csak a ma vagy a holnap beteljesíthető vágyainkért szálljunk síkra, hanem mindannyiunk távlati céljainak eléréséért is. Vegyük át tőlük tekintélyt sugárzó szerénységüket, a társaikért való felelősségérzetet, a munkában kötött barátságokat, az emberséget. Mert bár nem a szocializmusban éltek ők, de emberi jellemvonásaikban mégis előremutatóan, a szocialista erkölcs normái szerint. Vissza