VII. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás/7th International Small Sculpture Exhibition of Budapest

Előszó

A legutóbbi Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállításon, az 1984-es triennálén próbálkoztunk először azzal, hogy a beérkezett hatalmas anyagot ne országok, hanem törekvések szerint csoportosítva mutassuk be a közönségnek. Az eredmény igazolta az elképzeléseket: nemcsak a látogatók tízezrei tudtak könnyebben tájékozódni az egyetemes művészet legfrissebb alkotásaiban, hanem a szakmabeliek számára is világosan körvonalozódhattak a legújabb formai, tematikai, magatartásbeli tendenciák. Hangsúlyosan kibontakozott egy újfajta expresszívitás, az épület-motívum kisplasztikai szerepe, a szín szobrászati alkalmazásának igen elterjedt feléledése, - s ez csak néhány példa azok közül, amelyekre a törekvéseket követő rendezés felhívta a figyelmet. Ezért döntöttünk úgy, hogy a bemutatásnak ezt a módszerét folytatjuk, változatlanul hagyva továbbra is a katalógus szerkezetét, amely a magyar ábécé sorrendjében tartalmazza - országok szerint - az alkotókra és a kiállított munkákra vonatkozó dokumentációt.
Nem kevés várakozással tekinthetünk az 1971-ben indult kiállítássorzat ezidei, hetedik tárlata elé. A részvételre jelentkező országok száma minden eddigit meghalad. Harminckilenc ország jelentkezett, kevés kivétellel mind elküldte időben dokumentációját, s a tizenöt Európán kívüli ország valamennyi földrészt képviseli. Nem túlzás és nem is szerénytelenség azt állítani, hogy a nemzetközi szobrászati seregszemlék közül a budapesti a legsokoldalúbb és így talán a legfontosabb is. Nemcsak az adataiban megmutatkozó nemzetközisége miatt, hanem az értékeket felszínre hozó egyetemessége miatt, ami az eddigi biennále, majd triennálék díjazottjainak sorából is kiválik. Vissza