Világcsavargó szélkölyök (dedikált példány)

Fülszöveg

„Épp tizenkettőt ütött a toronyban a gólya - vágott bele a történetbe Bolond Benő amikor a kutya belépett a vetőmagboltba, udvarias nyávogással köszönt, és kért egy pár cipőt. Tudta, hogy a vetőmagboltban nem árulnak cipőt, de vicces kedvében volt, nyávogni pedig azért nyávogott, mert látta, hogy a pult mögött egy macska bóbiskol, s a kedvében akart járni.
- Kukurikúúú! - üdvözölte a macska, aki biztos volt benne, hogy a kutya bolond, máskülönben nem nyávogna.
Szegény cica megbolondult, azért kukorékol - gondolta a kutya, s tovább kérdezősködött:
- Ha nem veszi tolakodásnak, kikeltek már a kiscsibéi?
- Kakas vagyok és nem én tojom a kiscsibéket! Amúgy pedig az eladó vagyok, ez pedig egy vetőmagbolt.
- Ez jó hír, de ha uraságod kakas, miért nem kuruttyol? Figyeljen csak, milyen remekül brekegek!
- A brekegő vevőimet halálra szoktam karmolni - fenyegetőzött az eladó, s azon nyomban meg is karmolta a vevő fülcimpáját.
- Meghat, hogy ilyen jó hozzám - hüppögött a kutya a vérző fülét tapogatva. - Engedje meg, hogy hálám jeléül dalra fakadjak.
- Fakadjon.
- Negyvennégyes félcipőre van szükségem, óh! Három darab lábbelire, jaj! Mert mint látja, négy lábam van, óh! - trillázott a kutya a pulton hemperegve.
- Mondtam már, hogy nem árulunk répafőzeléket! Se rizskását! - rikácsolt a macska, aki most már biztos volt benne, hogy a vevő teljesen ütődött.
- Én nem répafőzeléket kértem, hanem gatyamadzagot! - vicsorgott a vevő."
(Részlet a Bolond Benő álma című meséből) Vissza