Világkép és stílus

Fülszöveg

Olvasni annyit jelent, mint átalakítani. Az irodalmi művek bármely megközelítése egyszerre feltár és elrejt, azaz egyszerűsít. Az egyszerűsítés pedig magában rejtheti a félreértelmezés lehetőségét.
E kötet tanulmányaira is vonatkoznak ezek az általános igazságok. Szerzőjük fölfogása sokat változott a tíz év alatt, mely során írta őket. Mindegyikük azzal a szándékkal készült, hogy az irodalom értelmezőjének óvakodnia kell a megmerevedéstől, hiszen sohasem lehet bizonyos abban, hogy igaza van; minden ellentmondás fölszámolása újabb ellentmondást hív életre. Úgy látom: az irodalmárnak szükségképpen vállalnia kell, hogy hozzátesz az általa vizsgált szöveghez, de élményét célszerű racionalizált formában közölnie. Ennek érdekében olyan elméleti keretet szerkeszt, amelyben elhelyezhet írói műveket, s eközben szüntelenül kijavítja önmagát: tisztázza az általa használt fogalmak használatának feltételeit.
Műértelmezéseimben arra törekszem, hogy a szöveget az írás tevékenységének olyan eredményeként tanulmányozzam, amely önmagában rejti működési elvét. Kétirányú vizsgálat a célom: a jelentő szöveg és a jelentett világ kölcsönhatását igyekszem központba állítani. A műalkotás világképét viszonylagos önállósággal ruházom fel. Más szóval, elképzelésem szerint a bölcseleti és a költői világkép nem követi egymást, nem ok és következmény, hanem egyidejű egymással. Nem állíthatom, hogy ismerem a világot: az olvasónak csakis ez lehet a kiinduló föltevése. A művek elsősorban azért vannak, hogy elolvasásuk után másként lássuk azt, ami körülvesz bennünket. Vissza