Világosság 2004. június

Fülszöveg

"...amikor Kant a tiszta ész kritikájában az antinómia-tant követő fejezetekben felmutatni igyekszik azt, hogy az antinómia melyik tételéhez-ellentétéhez, melyik oldalához milyen érdek fűződik. És ezen érdekfűződésen keresztül társadalmi, tudományos, vallási, etikai stb. érdekek is megjelennek. Természetesen azt is világosan láthatjuk, hogy a sorrend nem fordított, hogy Kantnál nem az érdekgondolat determinálja az antinómiával kapcsolatos elméleti okfejtéseket."
Munkácsy Gyula

"Heidegger volt az, aki elsőként és a legbehatóbban taglalta, hogy a sematizmus-problematika egyszersmind kép-problematika, ahol is a "kép" többek között egészen közvetlenül "képmás"-t is jelent, mondjuk a fénykép vagy a halotti maszk értelmében. Képek megmutathatják, hangsúlyozza Heidegger, "hogy hogyan néz ki valami 'általában', az egyben, ami sokakra érvényes". Heidegger, aki feladja az általános érvényű igazságok igényét és - Nietzsche után elsőként - megszabadul az elvont írásnyelv varázsától, a kanti sematizmus-problematikát képes a megfelelő fényben láttatni.
Nyíri Kristóf

"A fölvillantott példák azt mutatják: a magyar filozófiától eltérően a német filozófiában nem látszik kirajzolódni a "nemzeti filozófia" valamilyen sajátos, zárt és összefüggő hagyománya...a német fejlődésben a nemzet és filozófia találkozásai csak alkalmi jellegűeknek tűnnek. Így, ezeknek a találkozásoknak a sorában képez fontos állomást a nemzetteremtés romantikus programja (Fichte), a világháború teoretikus reflexiója (Wundt), a nemzetiszocializmus bölcseleti megalapozásának kísérlete (Glockner), és a romantikus hagyománytól és a nácizmustól egyaránt befolyásolt "nemzeti filozófia" törekvése (Heidegger)."
Perecz László Vissza