Világunk, a nyelv

Előszó

Figyelmeztetem az olvasót, hogy ha ezt a könyvet netalán csak azért vette volna kézbe, mert tőle a nyelvtudomány történetének és feladatainak összefogalását reméli, akár hozzá se fogjon.
Ez a könyv ugyanis a nyelvről szól, nem pedig a nyelvészetről. Nem mondom, az utóbbi sem volna érdektelen téma (legalábbis számomra), de nem-nyelvész barátaimmal (és másokkal) való beszélgetéseim során azt kellett megállapítanom, hogy míg a nyelv úgyszólván mindenkit érdekel, a nyelvtudomány nem örvend valami nagy népszerűségnek. Mivel pedig olvasómat amolyan szellemi kirándulásfélére szeretném meghívni a nyelv világába, kedvéért a számára érdekesebb és kevésbé fárasztó útvonalat fogjuk követni: a nyelvészetet - amennyire csak lehet - messze elkerüljük, ehelyett a nyelv, a nyelvek tájai felé vesszük utunkat.
Nem ígérhetem meg, hogy barangolásunk mindenütt egyformán könnyű lesz. Egyes útszakaszokon az olvasó - különösen ha kevésbé edzett - aligha juthat majd át izzadság nélkül, máshol viszont az ilyen tájakon már járatosabbak talán túlságosan is megszokottnak és unalmasnak találják majd a vidéket, s mivel nem siettethetik, hát majd csendben szidják a kalauzt. Arra kérném őket: ne tegyék. Gondoljanak azokra is, akik most merészkedtek kívül először az iskolai nyelvtankönyv határain. Mert ez a könyv azoknak is szól. Ezért nem is kell nagy poggyásszal nekiindulni: aki a legelemibb nyelvtani szakszavakat (mint amilyenek: ige, főnév, névmás, szófaj, tárgy, határozó, mellékmondat stb.) magával hozza, hiszem, hogy nem fog fennakadni. Vissza