Villámok mértana

Fülszöveg

"Lírámban a valóság az a repülőpálya, amelyről indulni tudok. Hogy innen milyen távolságra és milyen magasra száll és onnan mit lát meg és mit hoz magával a vers, ez már minden költészet lényege. Pontosabban a költői emlékezet és képzelet és logika mélységének és fényének kérdése. Új és egyre újabb köteteikben a költők mindig ezeknek világát és erejét tárják az olvasóik elé. Egy biztos, a költészet a valóság és az ember egyik legnemesebb kapcsolata. Hiszen lényege nem kisebb, mint az idővel, a folyókkal és felhőkkel együtt sietőnek a megállítása. Egyszóval az elmúlónak beépítése egy remélt vagy hitt örökkévalóságba...
Így és ezért én a lírát a születés és a halál bárdja között a mindennapjaink örömei és tüskéi közepette a logikájával, ritmusával és varázsával együtt a szellemet és testet erősítő életstílusnak tekintem. Hitem az, hogy a verset élni kell, mégpedig olyannyira, hogy ez az állapot hevével ne csak magunkat, de környezetünket és így tovább és tovább világunkat is besugározza. Így lehet csak a szó életstílus. És így lehet, már mint élet, hatalmasabb az atomnál is, hiszen, hogy mire használtassék, azt csakis a mi életstílusunk szabhatja meg. Tehát vallom azt is, hogy a megismeréshez is a poézis vezessen. Mert általa minden teljesebb és színesebb és emberibb lehet. Ezért igyekeztem ezt a lírai állapotot magamban az élet legförtelmesebb helyzeteiben is kiűzhetetlenül rögzíteni. Erre nagyszerű mesterek és életstílusok is serkentettek.
Ilyen formában a lírai szép a legszélesebb körben is hasznos lehet, mert a versolvasók ugyanabba az áramkörbe kerülnek, amelyet a költészet sugároz. Minél inkább iparizált és automatizált lesz a világ, hiszem, annál biztosabb, hogy a líra és a művészet egy eljövendő közösségben a harmónia sarkköve lesz."
Takáts Gyula Vissza