Villamos hajtások

Előszó

A gépipar fejlődését a XX. század elején a villamos hajtás elterjedése jellemezte, a villamos motorok csaknem teljesen kiszoritották a másfajta hajtó gépeket. Eleinte a mühelyenként egy közös gőzgép hagyományaként a csoportos hajtás volt a leggyakoribb, amikor egyetlen villamos motor transzmissziós tengelyeken keresztül hajtotta egy nagy csoport összes munkagépeit. Hamarosan kialakult azonban az egyedi hajtás, ez lehetővé tette minden munkagépnél az éppen befogott munkadarabnak megfelelő fordulatszám egyszerü beállitását, vagy a motor gyors inditását, forgásirány változtatását; egyszerüsitette a munkagépek mechanikai szerkezetét, növelte a gépek kihasználhatóságát. A fejlődés következő lépcsője a többmotoros hajtás, ugyanazon a munkagépen a különböző részfeladatokat külön motorokkal oldják meg, igy még egyszerübb mechanikai szerkezet adódik és ennek ellenére sokkal rugalmasabb a hajtás, több mennyiség egymástól függetlenül gyorsan megváltoztatható az optimumnak megfelelően.
Az egyedi hajtás és a többmotoros hajtás elterjedése magával hozta a vezérléstechnika fejlődését: egyrészt lehetővé tette azt, másrészt pedig kényszeritette annak bevezetését, mert a kezelővel szemben egyre nehezebb követelményeket támasztott. Igy pl. az inditások, fékezések gyakran ismétlődő müveletsorozatát önmüködő mágneskapcsolókra bizták, ezzel egyrészt tehermentesitették a kezelőt, aki igy egy gombnyomással hosszu folyamatot intézett el, másrészt többnyire gyorsabbá is lehetett tenni az inditást. Viszont hiányzott a kezelő itélőképessége, aki pl. inditások alatt csak akkor iktatta ki a következő ellenállásfokozatot, ha az áram megfelelő értékre csökkent, stb. Ha a hajtás üzemviszonyai nagy mértékben változnak, és ugyanakkor fontos a berendezés kihasználása, akkor jó megoldás csak a folyamat megfigyelésével születhet. Vissza