Villamos mérések III.

Előszó

Az impedancia fogalma már a Villamosságtan c. tárgyból ismeretes. Komplex impedanciának nevezzük valamilyen kétpólus komplex feszültségének és áramának hányadosát, operátoros impedanciának pedig a feszültség és áram Laplace transzformáltjának hányadosát. Sor került ott az un. "hálózatelemek" v. "elemi impedanciák" (ellenállás, kapacitás, induktivitás, kölcsönös induktivitás) bevezetésére is. A passziv, lineáris, koncentrált paraméterű kétpólusok véges sok ilyen impedanciából épülnek fel.
Az "impedanciamérés" cimszó alatt a következő az impedanciák jellemzőivel kapcsolatos mérési módszereket tárgyaljuk majd:
a/ Általános impedanciamérés. Ennél a módszer csoportnál többnyire a komplex impedancia abszolút értékét és fázisszögét határozzuk meg.
b/ "Egyszerű" impedanciák mérése. Az "egyszerű" impedancia a hálózatelemek megvalósitott formája. A gyakorlatban ugyanis lehetetlen megvalósitani a tiszta, "ideális" elemi impedanciát. Például a veszteségmentesnek feltételezett induktivitás megvalósitott formáján, az önindukciós tekercsen mindig jelentkezik wattos teljesítmény is. Hasonló a helyzet a kondenzátornál. Az elméletileg tiszta hatásos teljesítményt felvevő ohmos ellenállásnak is mindig van reaktáns része. Ezek az un. parazita hatások a megvalósitott elemi impedanciák elválaszthatatlan velejárói, és ezért a mérési módszerek nem csak a ténylegesen megvalósítani kivánt elemi impedancia mérésével, hanem a parazita hatást jelképező elemek mérésével is foglalkoznak. Ezért neveztük a módszereknek ezt a csoportját elemi impedanciák mérése helyett "egyszerű" impedanciák mérésének. Vissza