Előszó
Részlet a kötetből:
Akasztófavirágok balladája
Ha orgonák közt erre jársz a nyáron,
a dombtetőn, barát, vagy idegen,
ne gúnyolódj e három jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen;...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Akasztófavirágok balladája
Ha orgonák közt erre jársz a nyáron,
a dombtetőn, barát, vagy idegen,
ne gúnyolódj e három jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen;
Bőrünket nézd a viz lemosta régen,
nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras,
és igy forgunk a korhadó kötélen,
pökhendi táncban, mint a szélkakas;
hasunk, melybe bort tömtünk, s kalácsot,
mint vén ribancmell; ráncos, sárga folt,
s szivünk, mely a názáreti ácsot
sohasem dicsérte, rég a sárba folyt.
Ne röhögd ki gyalázatinkat, vándor,
és ne csak mibennünk lelj bünt és hibát,
s ha majd a meggymagot kiköpöd a szádból,
rebegj értünk egy Ave Máriát;
- hogy a gonosz hold szarván el ne essen,
s az égig jusson e három zsivány.
a ruháik foltján többé ne nevessen
a grófkisasszony és az urilány, -
de kérd ránk az UR kegyelmét,
hogy a bitóról hófehéren megoldja
Villon árva lelkét,
Krisztus nevében, - Ámen - Ámen.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal