Az, ami megmaradt

Előszó

Első kötetes szerző verseit olvashatja a következő oldalakon. "Ismét egy ifjú titán életérzései." - gondolhatja most lakonikusan. Kiábrándítom ebbéli hitéből: Se nem ifjú, se nem titán. Középkorú, sőt öregedő verselő élettapasztalatainak gyűjteménye ez a szűkre szabott kötet. Versei sem a Parnasszosz sziklás ormait kívánják ostromolni, de hitem szerint túlmutatnak a földszint huzatos labirintusain.
Régi barátság fűz Vincze Józsefhez. erős hagyományú palóc vidékről indult. A főváros közlébe érve természetes módon kapcsolódott be a 60-as, 70-es évek középiskolás diákköreibe. Szép emlékű, máig ható közösségi élet tanúja lehetett - lehettünk - akkoron. Önképzőkörök, amatőrcsoportok szemlélődő vagy aktív tagjaként igyekezett meghatározni önmagát. A fiatalság elementáris vitakedve, lázadása, bontakozó önfeltárása éltette. Versek születtek, szobrok és zenék; amit épp az adott helyzet diktált.
Gyakrabban vagy ritkán. Kevés szóval vagy áradóan. Sihederkorunkban kedvvel hallgattuk fanyar, furcsa képekkel, kontrasztokkal teli sorait. Aztán érettségi, családalapítás, építkezés, gyermeknevelés, megannyi létfeltétel megteremtése következett. Az önkifejezés igénye azonban nem múlt el. Az évtizedek hétköznapjainak lápvilágából kiemelkedve az élet derekára egyfajta üzenet állt össze. Hangokból, szavakból, képekből megfogalmazott üzenet. valamennyi vers mögött felelős gondolat áll. Egyszerű bölcsességek.
Különös sorsú versek hát ezek. Hányódtak, elfelejtődtek, újra felbukkantak. Hiteles tanúi szemlélődésnek, felhőtlen felelősségnek.
Jó szívvel ajánlom figyelmébe. Vissza