Takarmánybázis 1975/1-2. Melléklet

Előszó

A Takarmánytermesztési Kutató Intézet, melynek huszonöt éves fennállását kívánjuk Bulletinünk e számában fölvázolni, eddig három néven szerepelt a magyar agrártudomány történetében: 1950 októberében az államosított Mauthner Ödön-féle Iregszemcsei Magnemesítő Telepből lett az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaság, 1955-ben a Délkelet-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és végül 1971-ben a Takarmánytermesztési Kutató Intézet.
Hogy ennek ellenére mégis egy intézet fennállásának 25 évét ünnepeljük, annak két fontos oka van. Az egyik, hogy valamely tudományos intézmény nevének megváltoztatása nem jelenti és nem jelentheti az abban folyó kutatómunka (és ez a lényeg) folytonosságának megszűnését. A másik, hogy, bár a név- és fokozatváltoztatást elrendelő miniszteri rendeletekben - a rendeltetésre vonatkozólag - bizonyos kisebb-nagyobb változtatások szerepelnek, a fő kutatási irány: az olaj- és fehérjedús növények nemesítése, azok elitmagjának előállítása, és végül azok szaporításának és termesztésének irányítása az egész országban mint fő feladat végig megmaradt.
A mi esetünkben azonban van még egy igen nyomós oka annak, hogy miért nevezhetjük az elmúlt 25 évet egy és ugyanazon tudományos intézmény jubileumának. Ez az igen fontos - hazánk agrártudományi fejlődésében talán eddig egyedülálló - körülmény pedig az, hogy az egész 25 év alatt egy kutatónak, dr. Kurnik Ernőnek, az intézet jelenlegi igazgatójának vezetése nyomta rá az intézet fejlődésére tudományos és személyes bélyegét. Ez alatt a 25 év alatt a fiatal kutatóból akadémikus lett, és ez a tudományos fokozat meggyőzően igazolja azt az országunk határain túl is elterjedt hírnevet, amelyet Intézetünk a szója-, a napraforgó-, d borsó- és újabban a repcenemesítés terén elért. Ma már - állíthatjuk - alig van olyan külföldi növénynemesítési vagy növénytermesztési szakember - jöjjön az keletről vagy nyugatról -, aki ne venné fel programjába Intézetünk meglátogatását, és ne keresné annak lehetőségét, hogy az Intézet vezetőjével megbeszélést folytathasson. Ennek a ténynek ékes bizonyítéka a vendégkönyv, amely a világ minden részéből jött szakembereknek illusztris seregszemléje. Ezt bizonyítja továbbá az Intézetnek 15 év óta megjelenő Bulletinje is, amely ez alatt az aránylag rövid idő alatt elterjedt az egész világon, és hirdeti a magyar mezőgazdasági kutatás fejlődését és legújabb eredményeit. Erről a Bulletinről, illetőleg 15 éves múltjáról külön is lesz még szó.
Kézenfekvőnek látszik ezek után részletesen megvizsgálni, mit végzett ez az Intézet az elmúlt 25 évben, és mivel érdemelte ki azt a hírnevet, amelyet ma már az egész világ agrártudománya körében élvez. Vissza