FotoVideo 2001. június

Előszó

Zsúfolásig megteltek május 18-án a Műcsarnok kiállítótermei. A tábladöntögető viharos szél és eső sem tudta elvenni az emberek kedvét attól, hogy ellátogassanak a Fotószalon megnyitójára. Mindez azt jelzi, hogy egyre nagyobb az igény a hazai fotográfiára, az új alkotásokra. A többi műfaj mellett a fény művészete véglegesen megvetette a lábát a múzeum falai között. Tekintélyt parancsoló ezt a győzelem, ha arra gondolunk, hogy néhány évtizede sokan megkérdőjelezték művészet voltát. A tárlat nagy része színvonalas, letisztult alkotás, bár én hiányoltam néhány ember jelenlétét. Szívem szerint az alkalmazott, divat- és reklámfotóból is végignéztem volna egy kis ízelítőt. Ez ugyanúgy része a fotográfiának, olykor-olykor születnek is maradandó dolgok. Ráadásul nem kis felkészültség, mesterségbeli tudás szükségeltetik elkészítésükhöz. Tévedés ne essék: elismerem és tiszteletben tartom a kiállítást összeállítók munkáját. Mégis úgy érzem, talán még valakit meg kellett volna közéjük hívni, egy olyan szakmabelit, aki egyrészt ismeri a magyar alkalmazott fotográfia egészét, másrészt aki nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezve átlát bizonyos összefüggéseket. Aki az iszap rostálásánál felfedez még néhány aranyszemcsét. Mert van még. Napi munkám során találkozom fiatal tehetségekkel, akik már az ezredforduló képi világán nevelkedtek. Másképp gondolkodnak, mások a stílusjegyeik, néha felrúgják a klasszikus képalkotás szabályait,. De friss gondolkodásmódjukban, zabolátlan próbálkozásaikban van valami szeretnivaló. A tömegkommunikáció, a reklámügynökségek már felfedezték őket. Névtelenül (igaz, jól megfizetve) használják munkáikat nap mint nap. Jó lenne, ha ezeknek az embereknek a magyar fotográfiát szerető közönség is megtanulhatná a nevét. Vissza