Előszó
A zenre sokan úgy tekintenek, mintha egy diófába oltott bambuszbot lenne, ahol a tanítás a józan ész határait messze túlhaladó különös szavakkal és tettekkel történik. De a zen valójában nem ilyen.
Ahogy egy régi mester tanította:
Nem ragaszkodás az írásokhoz
A tanításokon túlmenő átadás
Közvetlen rámutatás a tudatra
A megvilágosodás önvalód tapasztalata
Hiba lenne a zen lényegét szavakkal, írásokkal és bizonyos cselekedetekkel meghatározni. Ledob magáról minden lehetséges magyarázatot, és ez mindig is így volt.
A zen nem támaszkodik szavakra, írásokra, az elmére vagy gondolatokra. De ez nem jelenti azt, hogy a szavakat, írásokat, az elmét vagy a gondolatokat el kell vetnünk - arról van szó csupán, hogy a zent mindezek nem határozzák meg.
Ahogyan a régi mondás tartja: a művészet tanítható, de a zsenialitás nem. Lehetetlen zent tanítani a megszokott módszerekkel. Kizárólag gyakorláson keresztül és közvetlen tapasztalat által sajátítható el, könyvek olvasása révén nem kerülünk hozzá közelebb.
Ha le is írható valami a zenről, az pusztán másodlagos lesz, nem pedig a lényeg.
Ezért egy régi mester így szólt:
A gondolkodás útját elvágva,
Az elme küzdőtere szertefoszlik
Az Igazi Forma szavakon túli
Ha két ember hasonlóan magas minőségű tudatosságot ér el, akkor már nem lesz szükségük szavakra és írott mondatokra a teljesen hatékony kommunikációhoz. Ezen a szinten nincs szükség magyarázatra vagy kérdésekre és válaszokra.
Igyál vizet, és akkor magad is megtapasztalod, hogy az hideg vagy meleg. Bolondság lenne tehát megkísérelni ennek a tudatállapotnak a megfogalmazását vagy magyarázatot. Másfelől azonban, ha csak egyszerűen megtartod magadnak a zent miután megtapasztaltad annak lényegét, anélkül hogy megosztanád az embertársaiddal, azzal szembe mennél a mahájána Buddhizmus tanításával. Nem elég elérni a felébredést, másokat is hozzá kell segíteni.
Ezért a zen tanítása legtöbbször kérdések és válaszok formáját ölti. Ezek célja azonban nagyon is különbözik a hagyományos tanulmányainkban betöltött szerepüktől. Ez azért van, mert a zen tanítás közvetlenül a lényegre kísérel meg rámutatni. Ahhoz, hogy valódi képet mutasson életről és halálról, leleményes módszerek sorozatát alkalmazza: néha furcsa szavakat használ, máskor hatalmas kiáltással él, megint máskor pedig egy botot emel a levegőbe.
Ez a fajta kérdezz-felelek sokszor élénk és sziporkázó, tele meglepetéssel és gyors észjárással osztogatott feleletekkel. Hibázunk azonban, ha azt gondoljuk, hogy pusztán ennyi a zen. Minden tettünk, ha sétálunk, ha állunk, ülünk vagy fekszünk, nem más, mint maga a zen.
Tartsuk mindezt szem előtt, amikor a következő történeteket olvassuk! Sose felejtsük el: a zen gyakorlásra való, tehát ne prédikálj róla!
Vissza