Virágok vetélkedése

Előszó

„Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki sem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned.
Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, ami mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: "Igen, igen " Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.
A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha mindennap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke."
(Márai Sándor: Füves könyv, 8.)
Szíjjártó Jenő, a szlovákiai zenei élet neves képviselője, közel harminc éven át szolgálta zenekultúránkat. Egész élete, a szó igazi értelmében, valóban szolgálat volt. Becsülettel, teljes odaadással dolgozott, szeretettel a szakmája és az emberek iránt. Úgy érzem Márai Sándor bevezetőül idézett sorai pontosan ide illenek. Életének ez az odaadó szolgálat adott értelmet. Ő egy életen át sohasem egyezett bele a hazugságokba, mindig következetesen és bátran kiállt az igazság mellett. Igényes és következetes volt. A munkájában nem túrt semmiféle mulasztást, semmiféle hibát, éppen ezért sohasem törekedett olcsó népszerűségre. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy nem túlságosan sokan kedvelték. Elvei voltak, amelyekhez szigorúan ragaszkodott. Szilárd jellemét nem lehetett megingatni. Vissza