Tipo-grafika Magyarországon

Előszó

Ez a katalógus minél teljesebb képet igyekszik adni a Tölgyfa Galériában rendezett tipografikai kiállításról. A bemutatót akkor rendeztük, amikor a Nemzetközi Tipográfiai Szövetség (ATypI) szemináriumot (Technológia és az emberi kéz) és kongresszust tartott Budapesten 1992 szeptemberében. A hazai grafikai tervezés legjobb teljesítményeit kívántuk felvonultatni, együtt megmutatni azokat az alkotásokat, amelyek máskülönben nem láthatók egyszerre. Kiállítani szinte mindent, ami grafikai és tipográfiai tervezést igényel: a plakáttól a kártyáig, a könyvtől a részvényig (s a nálunk most még újdonságnak számító részvénytársasági éves jelentésekig, amelyek azonnal a legmagasabb igényű nyomdai műremekek közé kerültek.)
Minthogy a Tölgyfa Galéria a Magyar Iparművészeti Főiskola vizuális nevelési központjának része, helyesnek láttuk, ha a „felnőtt" művészek munkái mellett ízelítőt nyújtunk az „utánpótlás", a most még csak a pályára készülő növendékek munkáiból is. Az esti tipográfus tanfolyam végzett és jelenlegi hallgatói pedig az alkalomhoz illő angol nyelvű idézetek ill. a „Welcome ATypI" üdvözlő szlogen megjelenítésével vesznek részt a kiállításon.
1985-nél régebbi munkákat nem szerepeltetünk (kivéve, ha betűterv vagy ha az újévi üdvözlőkártyák kis különgyűjteményébe tartozik). A terjedelemnek határt szabott, hogy csak abból lehetett válogatni, amit az alkotók behoztak, és csak azok az alkotók hoztak be műveket, akikhez a felhívás egyáltalán eljutott. A galéria befogadóképessége is véges. E tekintetben a nézőnek hiányérzete nem lehet: a színvonal szerencsére nagyon magas, a műszám bőséges (pedig szigorú válogatás után csak a legjobb munkák maradhattak benn).
A katalógus szerkesztésének korai pillanatában még egész pontosan nem állapítható meg, de nagyjából 90% fölött van a közölt művek száma a falra vagy tárlóba kerülő alkotásokhoz képest. Tehát, ha bezár majd a kiállítás, ez a könyv majdnem teljes élményt nyújthat. Természetesen, a helyszínen, eredetiben való megtekintés az anyagszerűség és tárgyiasság élvezetének többletélményét adja, nem beszélve a valóságos méretek és a hiánytalan bemutatás többletéről. Csak remélhetjük, hogy 4-5 évenként hasonló kiállítást tudunk rendezni: jó lenne, ha ez hagyománnyá válhatna.
A bevezető végére szokott kerülni a köszönetnyilvánítás, de jelentősége elsőrendű. Köszönettel tartozunk azon intézményeknek és személyeknek, akik egyáltalán lehetővé tették a katalógus kinyomtatását. Vissza