Clarissa

Előszó

Részlet:

"Mrs. Dalloway azt mondta, hogy maga veszi meg a virágokat.
Mert Lucynak ki volt osztva a dolga. Az ajtókat ki kell emelni sarkaikból: Rumpelmayer emberei jönnek. Amellett, gondolta Clarissa Dalloway, micsoda reggel, - friss, mintha tengerparti gyerekek elé tárulkoznék.
Milyen remek! Micsoda fejesugrás! Mert mindig ez volt az érzése, amikor kitárta a francia ablak szárnyait Bourtonban - még most is hallotta a nyikordulást - és fejest ugrott a szabad levegőbe. Milyen friss, milyen nyugalmas volt a hullám csókja; hűvös, éles és mégis ünnepélyes (a tizennyolcéves leány számára, aki akkor levegő azon a kora reggelen, persze, csöndesebb, mint ez most; mint a hullám sóhaja; mint volt), mert azt érezte a nyitott ablaknál, hogy valami szörnyű dolog fog történni; a virágokat nézte, a fákat, amint a köd felszáll, lecsavarodik róluk és a varjak felröppennek, majd megint leszállnak rájuk; csak állt és nézett, míg Peter Walsh meg nem szólalt: "Ábrándozásunk a zöldségek közt?" - ezt mondta? - "Jobban szeretem az embereket, mint a karfiolokat" - ezt mondta? - Egyszer reggelinél mondta, mikor Clarissa kiment a terraszra - Peter Walsh. A napokban hazaérkezik Indiából, júniusban vagy júliusban, elfeledte, mikor mert a levelei szörnyen unalmasak voltak; a mondásaira emlékezett az ember; a szemére, a zsebkésére, a mosolyára, a duzzogására, és, mikor millió dolog végleg eltűnt - milyen furcsa! -, egy-két mondására, a káposztáról." Vissza

Fülszöveg

Egy középkorú asszony délelőtti sétára indul London koranyári napsütésében. Bevásárlásokat megy intézni, mert aznap estélyt fog adni. A séta során kibomlik előtte mult, jelen és jövő ; más járókelők sorsa kapcsolódik össze az övével, ahogyan az írónő varázslatos finomsággal bogozza szét a rejtelmes módon összefüggő, titkos kapcsolatban lévő emberi életeket. A regény hősnője, Clarissa Dalloway, nemcsak testi mivoltában vonzza magához az embereket, hanem különös és mégis természetes módon teremt kapcsolatot távoli idegenekkel, ismeretlen ismerősökkel. Minden ember izgató rejtvény számára, saját családtagjai éppen úgy, mint egy messzi utcában összetört tagokkal heverő öngyilkos. Egyetlen nap történéseit ötvözi csillogó foglalatba e regény során Virginia Woolf, de ebben a napban - mint vízcseppben a tenger - benne reszket az egész élet. Virginia Woolf regénye egyetlen művészi villanással jobban bevilágít az angol társadalomba, mint tanulmányok hosszú sora. Írásművészetének páratlan finomságait Nagypál István avatott fordítása sikerrel ülteti át a magyar nyelvbe. Vissza