Viski Balás László és tanítványai '95. március-április

Fülszöveg

A XX. századi magyar művészettörténet markáns alakját idézi föl a Budapest Galéria Viski Bálás László hátrahagyott festményeinek reprezentatív kiállításával. Ennek a művésznek a pályaívét háromszor törte meg vis maior. Először a második világháború, másodszor a magyarországi sztálinizmus kultúrpolitikája. harmadszor pedig munkássága csúcspontján, az Ernst Múzeum-beli kiállításakor - ott, az Ernst Múzeumban, kedves képei közt - a hirtelen halál. A korábbi - most már fél évszázados - posztimpresszionista látványfestészete észrevétlen suhant át a későbbi - mondjuk - asszociatív absztraktba. Festészete a színekre épül. Sejtelmesen odavetett, vékonyan föltett, légies ecsetvonásai jellemzik korai és kései képeit, akvarelljeit, sőt grafikáit is. Hideg színeit ellenpontozzák a különböző vörösei, számtalan árnyalatban, mindig visszatérve. Bálás akármilyen „flott", sohasem rögtönöz. Festői kultúráját nem akadémiákon szerezte, ez, mint vallotta, "véremből jött". A kiállításlátogató most, halála után három évtizeddel döbben rá, hogy a Viski Balás-oeuvre emanációja ez idő alatt csak fölgyorsult, fényesedett. Akkor volt tanár a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, amikor ez a középiskola lekörözte a Főiskolát. Történeti és lélektani érdekesség, hogy Balás malgré lui lett karizmatikus, mindmáig ható mester. Ennek elsőrendű bizonyítéka, hogy növendékei, Birkás Ákos, Göbölyös Gyula, Gyémánt László, Konkoly Gyula, Kóka Ferenc, Lakner László, Méhes László és Veress Sándor László az idők során maguk is élvonalbeli mesterek lettek. Kezdeményezésük és részvételük ezen a Viski Bálás hommage-tárlaton a magyar - és a külföldi magyar - festészet előkelő csoportjának tüntető felvonulása. (F J.) Vissza