Előszó
A XX. század utolsó évében, melyben jelenleg is élünk, a szociális rend háboríttatlan áldásainak örvendünk s e rend oly egyszerű és következetes egyszersmind, hogy alig tűnik már elő az emberi...
Tovább
Előszó
A XX. század utolsó évében, melyben jelenleg is élünk, a szociális rend háboríttatlan áldásainak örvendünk s e rend oly egyszerű és következetes egyszersmind, hogy alig tűnik már elő az emberi számító ész diadalaként.
Kétségen kívül igen nehéz azoknak, kik nagyobbmérvű történelmi tanulmányok birtokában nincsenek, megállapítása annak, hogy a társadalom jelenlegi szervezete alig száz esztendőt ért meg.
Pedig egy tény sem bizonyítható könnyebben, mint az, hogy a tizenkilenczedik század végéig általán azon hit volt elterjedve, hogy a régi ipari rendszer, minden borzasztó sociális következményeivel, hivatva van, ha százszor megfoldva is, fennállani az idők végéig.
Idegenszerűen és majdnem hihetetlenül hangzik, hogy egy ily jelentékeny erkölcsi és anyagi átalakulás oly rövid idő alatt mehetett végbe.
A könnyűséget, melylyel az emberek sorsuk megjavításának gondolatához, mint olyanhoz, mely úgy szólván magától értetődik s mely már mint igéret semmi kívánni valót nem hagy hátra, hozzászoknak, nem lehetne megkapóbban ecsetelni.
Mily szemlélődés lenne alkalmasabb az újítók lelkesültségét mérsékelni, kik jutalmul a jövő nemzedékek hálájára számítanak.
Vissza