Viszontlátásra odafönt

Fülszöveg

„A HABORU MÉG A HÁBORÚ UTÁN IS RITKA GYÜMÖLCSÖZŐ."
Párizs, az első világháború után. Tombol a korrupció az országban, a törtetők kora jött el, és az állam, miközben nagy csinnadrattával ünnepli a hősi halottakat, a legkevésbé sem törődik a megnyomorított túlélőkkél. Egy mindenre, még gyilkosságra is képes szépfiú, Pradelle százados megkezdi szé.dítő pályafutását, két „majdnem áldozata" pedig, a zseniális Édoiiard és sorstársa, Albert elképesztő szélhámosságot eszel ki. Művük, a Hazafias Emlékezet projekt egyszerre szellemes és kockázatos.
A tét egymillió frank. És az életük. A Viszontlátásra odafönt nemcsak lebilincselő, fordulatos krimi, hanem Balzac, Victor Hugó, Maupassant világát felidéző nagyregény, méltán váltott ki lelkesedést mind a közönség, mind a kritikusok körében. Hónapokig vezette a sikerlistákat, és megkapta a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. A könyv alapján, azonos címmel Albert Dupontel rendezett filmet.
„Édouard erre lekapta a... Tovább

Fülszöveg

„A HABORU MÉG A HÁBORÚ UTÁN IS RITKA GYÜMÖLCSÖZŐ."
Párizs, az első világháború után. Tombol a korrupció az országban, a törtetők kora jött el, és az állam, miközben nagy csinnadrattával ünnepli a hősi halottakat, a legkevésbé sem törődik a megnyomorított túlélőkkél. Egy mindenre, még gyilkosságra is képes szépfiú, Pradelle százados megkezdi szé.dítő pályafutását, két „majdnem áldozata" pedig, a zseniális Édoiiard és sorstársa, Albert elképesztő szélhámosságot eszel ki. Művük, a Hazafias Emlékezet projekt egyszerre szellemes és kockázatos.
A tét egymillió frank. És az életük. A Viszontlátásra odafönt nemcsak lebilincselő, fordulatos krimi, hanem Balzac, Victor Hugó, Maupassant világát felidéző nagyregény, méltán váltott ki lelkesedést mind a közönség, mind a kritikusok körében. Hónapokig vezette a sikerlistákat, és megkapta a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. A könyv alapján, azonos címmel Albert Dupontel rendezett filmet.
„Édouard erre lekapta a maszkját, és odamutatta Albert-nak az arcát, azt a rémületes krátert, és rámeresztette az arctóf oly igen elütő nagyon is élénk, emberi tekintetét.
Albert mostanában már viszonylag ritkán látta azt a borzalmat, mert Édouard egyre váltogatta a maszkjait. Még az is előfordult, hogy egy indián harcos vagy egy mitológiai madár vagy egy virgonc ragadozó álarcában aludt el, Albert, aki óránként felébredt, odaóvakodott hozzá, mint apa a gyermekéhez, és levette róla a maszkot. Egy darabig csak állt az ágy fejénél, és a félhomályban nézte, ahogy a társa alszik, és hogy - ha nem volna a bíborvörös színe - szakasztott olyan volna az az arc, mint némely lábasfejű." Vissza