Viszonylag békésen

Fülszöveg

Szabó Miklós történész volt, politikus és publicista. A rendszerváltó értelmiség azon kivételes egyénisége, aki e három minőség között harmóniát tudott teremteni. A szabad gondolatba vetett hit meg az elnyomó hatalmak iránti ellenszenv s persze a kiválasztottak bátorsága meg az írni tudás lendülete könnyedén segítette át a különféle műfajok között mesterségesen húzott határokon. Amit tudományosan megalapozott, annak gondolatmenetét rá tudta vezetni közéleti szereplésére. Amit a közéletben képviselt, azt ki tudta fejezni a szélesebb nyilvánosság számára is elérhető sajtóban. Mindebből egyszer már adott ízelítőt, amikor 1995-ben "Múmiák öröksége" címmel összeválogatta korábban megjelentetett legfontosabb cikkeit és esszéit.
A Mozgó Világ számára közel három éven át írt hónapról hónapra kritikákat történelmi és társadalomtudományi könyvekről. Pontosabban csak a szorosan vett műfajuk volt kritika. Valójában esszék voltak, az autonóm gondolat gyönyörűséges dokumentumai: szinte maguktól álltak össze önálló kötetté.
Markáns és bíráló véleménye volt például Tőkéczki László Tisza-monográfiájáról (A geszti remete). A mögöttes szándékokat is leleplező tanulmányt alkotott a Kommunizmus fekete könyve kapcsán (Rémtörténelem). Rokonszenvvel és elemző módon közelített Bossányi Katalin közírói hagyatékához (Titkok diszkrét tudója).
A többi példát a kötet tartalmazza. S hogy nincs benne még több, arról csak a tragikus-gyorsan bekövetkezett halál tehet. Vissza