Viták és kritikák

Előszó

»Kritika kell közöttünk, meg nem kérlelhető és kemény kritika, de részrehajlatlan, de igazságos. Ki kell irtanunk a hízelkedés, a szolgai csúszás lelkét, ledöntögetnünk szobrait a bálványozásnak; elrezzentenünk a lelketlenséget; kimutogatnunk egymás vétkeit, botlásait, kimutogatnunk az útat, melyen nagy nemzetek példájaként a tökély magas pontjához vergődhetünk. Százhúsz esztendővel ezelőtt írta le ezeket a sorokat Bajza József, olyan korszakában népünk történetének, amikor a nagy események, történelmi fordulatok felé ívelő úton, a reformkorban, fokozott feladatok vártak az íróra, az irodalmi életre. Az irodalmi demokratizmusért vívott harc előjátéka, vagy helyesebben: előkészítő csatája volt a magyar társadalom demokratizmusáért, a népjogok érvényesítéséért vívott, forradalomban csúcsosodó harcnak. Bajza József ilyen helyzetben, ilyen nemzeti feladatokkal gazdag korszak küszöbén vetette fel az irodalomkritika létfontosságú kérdéseit. Az irodalmi (és politikai) konzervativizmus ellen harcolt a magyar kritika megteremtéséért. Ebben a széles összefüggésben az egészséges kritikai élet mint az irodalom továbbhaladásának, s ezen keresztül, mint a társadalmi haladásnak egyik el nem hanyagolható tényezője áll előttünk.
A kritikának ez a fontos és felelős hivatása azóta sem változott, s ami a feladat lényegét illeti: csak nőtt a társadalmi haladás ügye iránti felelősség. S mikor irodalmi életünkből hiányzott a megfelelő irodalmi-politikai határozottsággal fellépő kritika - ezt mindig megsínylette az irodalom jobbik fele s ezen keresztül a haladás ügye. Vissza