A zene lélektana (dedikált példány)

Fülszöveg

"Ki ne ismerné a Csodafurulya meséjét? Sok változata ismeretes Magyarországon és szerte a világon. Erről szól az ókori görögöknél Arionnak vagy Orpheusznak mítosza, erről a kínai citerajátékos, Ven mester legendája, erről Lemminkejnen dalának leírása a Kalevalában, erről a hamelni patkányfogó meséje, vagy a tarantella körül ma is élő hiedelem az újkori Európában. A nép bölcsessége nyilatkozik meg bennük a zene hatásának pszichológiájáról."
"Voltaképpen ez a tárgya a zenepszichológiának is. Azt kutatja, hogy a zene az ember belső érzelmi-tudati folyamatainak milyen mélyeiből ered, és milyen hatást vált ki bennük. Arra keresi tehát az objektív tudományos feleletet, amit a Csodafurulya meséje a maga naiv-művészi módján fogalmazott meg."
Vitányi Iván (szül. 1925.) a "Valóság" című folyóirat munkatársa, a Marxizmus-Leninizmus esti egyetem esztétika tanára. Munkássága igen sokoldalú: tudományos folyóiratokban az esztétika, művészetpszichológia tárgyköréből publikált, könyvei pedig a tánccal (A tánc, Gondolat 1963) és a könnyű műfajjal (A könnyű műfaj, Kossuth, 1965) foglalkoznak. Ez a munkája úttörő és a magyar ismeretterjesztés régi adósságát törlesztő kezdeményezés: az ide vonatkozó különféle tudományágak rendszerezése és továbbfejlesztése, a laikus olvasó számára világos módon, olvasmányos stílusban.
A természettudós racionalitásával világítja meg a zenepszichológia sokakat érdeklő, és sokáig a miszticizmus ködébe burkolt, izgalmas kérdéseit. Felöleli a témával kapcsolatos különféle problémaköröket: az általános művészetpszichológiát (azaz a művészethez fűződő élmény szerepét, jelentőségét), a halláslélektant (azaz a hangok pszichológiai és fiziológiai érzékelését), és a harmadik részben tárgyalja magának a zenepszichológiának kérdéseit: az ember belső zenei tevékenységét, a zene katartikus hatásának összetevőit és dimenzióit, s végül a műalkotás, műélvezés, művészi előadás pszichológiáját. Vissza