Vízhozammérés

Előszó

A vízgazdálkodás fejlődése az utóbbi évtizedben jelentősen meggyorsult. Mind a fejlett, mind a fejlődő országok egyre nagyobb összegeket fordítanak a vízgazdálkodás különféle létesítményeire. Természetszerűen ezzel együtt növekszenek az igények a rendelkezésre álló vízkészlet feltárására, a vízkészletek terv szerinti elosztására, a vízháztartás és a vízmérleg szabatosabb felállítására vonatkozóan. Mind a létesítmények és emberi beavatkozások megtervezése, mind a kész létesítmények tervszerű üzeme a vízmennyiségeknek a célnak megfelelő pontosságú meghatározását, azaz a vízhozamok mérését követelik meg.
A mérési feladatokat időben és hely szerint változóan, igen eltérő körülmények között kell ellátni, és ehhez a folyadékok áramlásának mérésére vonatkozó ismereteket a legnagyobb mennyiségben jelentkező folyadékra, a vízre kell alkalmazni.
Az alkalmazható mérési módszerek változatosságát a mérési hely körülményeinek változatos volta idézi elő. Míg egyes laboratóriumi vagy ipari körülmények között szinte cseppenként kell a vizet mérni, hatalmas folyókban több ezer m3 víz másodpercenkénti hozamát kell meghatározni. A ksiebb vízmennyiségek esetenkénti vagy folyamatos mérése - főként zárt vezetékben - többnyire az iparban általában folyadékok mérésére alkalmas módszerekkel elvégezhető. Ugyanakkor a nagyobb vízmennyiségeknek már többnyire nyílt mederben való meghatározása kifejezetten csak a víz áramlásának mérésére kifejlesztett műszereket és módszereket kíván meg. Míg tehát kisebb mennyiségekre vonatkozó "ipari" mérési feladat megoldására az egyéb tárgyú műszaki szakirodalom is ad megoldásokat, addig a kifejezetten nagy vízmennyiségek meghatározására szolgáló mérőeszközök és mérési eljárások ismertetését mindig a vízépítő mérnöki tevékenységgel kapcsolták össze. Így a vízhozammérést a Műszaki Hidrológia tudományában a Hidrometria elnevezés alatt tárgyalták, azzal a sajátossággal, hogy míg a korábbi évek hidrológiája elsősorban tapasztalati összefüggéseken épült fel, addig a hidrometria vízmérésre vonatkozó ismeretei jórészt a hidraulika szabatos fizikai összefüggésein épültek fel, azokat legfeljebb kísérleti tényezőkkel kiegészítve.
A vízhozammérési feladatokat megoldó szakemberek a feladat jellegének megfelelően és a rendelkezésre álló lehetőségek ismeretében választják ki a műszakilag indokolt és gazdaságilag kivitelezhető megoldást. Ennek megfelelően az első feladat mindig a mérési módszer megválasztása, miután a mérés célkitűzéseit tisztázták. Második feladat, amely néha nem választható el az elsőtől, a mérési módszer megtervezése és a mérési hely létesítése. Ezután kerülhet sor harmadikként magára a mérésre, amit negyedikként a feldolgozás és értékelés követ.
Könyvünk ezekhez a feladatokhoz kíván segítséget adni.
Magyarországon a vízmérés szép hagyományokra tekinthet vissza. A XIX. század negyvenes éveiben már sebességmérő szárnyas folyami méréseket végzett Vásárhelyi Pál, a neves magyar vízimérnök, az Al-Duna és a Tisza-szabályozás tervezője. A XIX. század hetvenes éveiben a folyami vízhozammérés már a budapesti Műszaki Egyetem gyakorlati oktatási anyagában szerepel. A Vízrajzi Osztály megalakítása után a a század utolsó két évtizedében a Kárpát-medence számos vízfolyásán végeznek vízhozamgörbe megállapítása céljából úttörő jellegű méréssorozatokat.
A felszabadulás után nagymennyiségű mérési feladat jelentkezik, amelyeket néha igen kedvezőtlen körülmények között, elavult mérőfelszerelésekkel kellett végrehajtani. Ugyanakkor kerül sor a sebességmérőszárnyas mérés módszertanának egységesítésére, amely a Vízrajzi Intézet utolsó éveire esik.
Az 1950-es éveket megelőzően már többen rámutattak, hogy a kisebb vízfolyásokon a mérési módszerek gyökeres megváltoztatására, illetve a folyamatos vízhozammérés megoldására van szükség a vízhozamnyilvántartás céljából.
Az ötvenes évek második felében már az 1952-ben alakult Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben alakítják ki azokat az irányelveket, szükségesek. Ugyanakkor a mérőfelszerelés jelentős korszerűsítésére és kibővítésére is sor kerül. Az eredményekről a számos tanulmány mellett több összefoglaló mű számol be, amelyek hasznosságát nagy keresettségük is bizonyította.
A hatvanas években a távjelzés és a gépi adatfeldolgozás szélesebb lehetőségei merülnek fel, amelyek már a közeljövőben gyakorlati alkalmazásra kerülnek.
A gyakorlat oldaláról megnyilvánuló igények indították arra az Intézetet, hogy szűkebb körben közvéleménykutatást indítson és ez alapján döntött a Vízhozammérés című kézikönyv megjelentetése mellett. Vissza