A tudás hídjai

Fülszöveg

Mit ér a tudós, ha magyar? Elő lehet-e állítani egy második Albert Einsteint, illetve egy másik énünket, vagy az Ember megismételhetetlen egyedi jelenség? Kifejleszthetőek-e olyan protézisek, amelyek pótolnák a sérült vagy megbetegedett agyterület munkáját? Valóban globális elöregedés fenyegeti a világot? Miképpen lehetséges, hogy ha a magyar tudományba fektetett kutatási-fejlesztési összeg hatékonyságát vizsgálják, akkor a világon az elsők vagyunk, míg az Egyesült Államok ezen a listán az ötödik? Vajon a genetikával kapcsolatos vizsgálatokat végző laboratóriumok kutatási eredményei megváltoztathatják-e a természetet, s létrehozhatnak-e szupermeneket vagy szuperszörnyeket? Miért lehet jó, és miért lehet rossz, ha a fiatal magyar tudósok külföldön kutatnak? Hogyan hasznosítható az információ és a tudás társadalmi és gazdasági tőkeként? Ki ne szeretne belenézni a kristálygömbbe, és megtudni, megvan-e benne egy bizonyos betegséget okozó gén? S ki tudhatja meg még rajtunk kívül ezt a titkot? Segíthetünk-e a betegnek utolsó óráiban, hogy nyugodt körülmények között tudjon eltávozni? Képes-e arra egy diktatúra, hogy a félelemkeltés árán a gondolkodást egyenirányítsa? Vajon nem a tudomány legnagyobb bűne lenne, ha az aszexuális szaporodást, a klónozást szolgálva likvidálná a szerelmet? Hol ér véget a tudósok felelőssége?
Vizi E. Szilveszter agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke többek között ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni a kötetben található interjúkban, cikkekben, tanulmányokban. S mindezt izgalmas, színes stílusban teszi, hogy minden érdeklődőhöz eljuthasson a továbbgondolkodáshoz és a továbbéléshez szükséges tudás. Vissza