Vizkurám

Előszó

Amennyire nem hasonlít a fa egyik levele a másikhoz, oly nagy mértékben különbözik egyik ember sorsa is a másikétól. Ha mindenki leirhatná halála előtt élete történetét, épen annyiféle élettörténet lenne abból, a hány ember irta. Össze-vissza futnak az egymást keresztező utak az ember életében, - olykor szinte olyanok, mint valami szétfejthetetlen csomó, miben a szálak minden terv és czél nélkül vannak egymásra halmozva. Gyakran látszik ilyennek előttünk az élet, tényleg azonban sohsem ilyen. A hit világa, odaveti sugárzó fényét a zavaros homályba és megmutatja, hogy mindama összebogozott szálak, bölcs czélokra szolgálnak és egytől-egyig, mind a nagybölcseségü teremtőtől már elejétől fogva megállapított terv szerint egy kitüzött czélhoz vezetnek. Csodálatosak a gondviselés útai.
Ha az aggkor magas őrtornyáról, az átélt évekre tekintek vissza és utaim össze-visszásságát látom, látom azt is, hogy ez utak nehány izben szinte az örvény szélén jártak - látszólag - végül azonban, egy torkolatba futnak össze és minden reménységem daczára félhivatásom delelőpontjára vezettek, és minden okom meg van arra, hogy a gondviselés szeretettel teljes és bölcs hatalmát dicsérjem, annyival is inkább, mert az emberi gondolkodás szerint, gonosz és halálhoz vezető ösvények nekem és más számtalannak még uj forrását az életnek mutatták meg... Vissza