Hosszú a várakozás

Fülszöveg

A mai szlovák irodalomban az utóbbi néhány esztendő során több figyelemre méltó regény jelent meg a fasiszta megszállás, az ún. Szlovák Állam éveiről és a szlovák nép ellenállási harcáról, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben érte el beteljesedését. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Vladimir Minac trilógiája - amelynek eddig két kötete jelent meg szlovákul, a magyar olvasóknak itt bemutatott Hosszú a várakozás és az Élők és holtak - nemcsak a maga nemében és témakörében, hanem minden tekintetben a jelenkori szlovák irodalom legjelentősebb alkotásai közé tartozik.
Tizenöt esztendő telt el, míg Minac első regénye (Halál jár a hegyekben) tárgyához visszatért. Meglátása mélyrehatóbb, ábrázolása átfogóbb, hiteles és pátosztól mentes. A Hosszú várakozás szlovák kiadása alkalmából az író így vallott könyvéről:
"Nagyon is korán jelent meg gyermekkorunk egén a fekete szó: fasizmus. Mialatt emberré értünk, még egy szó járult hozzá, sötétebb és szörnyűbb: háború. Mielőtt megismerhettük volna a világot és az életet, meg kellett ismernünk az élet félelmét, az iszonyt, a borzalmat. Mintha egyszerre megszűnt volna minden érték, amiben hinni érdemes. Nem elsötétedés volt ez, hanem teljes, vak sötétség. De túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy megadjuk magunkat. Ami megvédett környezetünk szennyétől, nem volt más, mint belső tiltakozásunk, vágyakozásunk a tisztaság és az emberiség után. Így indultunk el a megismerés útján."
A Hosszú a várakozás embersorsok alakulásán, összeségén keresztül ad képet a korról, a fasizmus és a háború sötétségének esztendeiről. A cselekmény sokszálú, át-átváltó, sajátos vezetése, a fonalak csomózása, összesodrása Minac érett írói művészetéről tanúskodik. Emberábrázolása hiteles, sokszor szándékoltan egyszerű, retorikának, álpátosznak nyomát sem találjuk benne. Annál megragadóbb a regény utolsó mozzanatának mélyről jövő, megkapó pátosza, amikor a Felkelés születését írja le. Vissza