Állam és forradalom

Előszó

Az állam kérdése jelenleg különös jelentőségre tesz szert mind elméleti, mind gyakorlati-politikai szempontból. Az imperialista háború rendkívül meggyorsította és kiélezte azt a folyamatot, amelynek során a monompolkapitalizmus állammonopolista kapitalizmussá alakul át. A dolgozó tömegeket egyre szörnyűségesebben elnyomja az állam, amely mind szorosabban olvad egybe a kapitalisták mindenható egyesüléséveivel. A legelőrehaladottabb országok - katonai fegyházakká válnak a munkások számára.
Az elhúzódó háború hallatlan borzalmai és nyomora elviselhetetlenné teszik a tömegek helyzetét, fokozzák elégedetlenségüket. Szemmel láthatóan érlelődik a nemzetközi proletárforradalom. Az államhoz való viszonyának kérdése gyakorlati jelentőségre tesz szert.
Az opportunimusnak a viszonylag békés fejlődés évtizedei folyamán felhalmozódott elemei megteremtették a szociálsovinizmus áramlatát, amely az egész világ hivatalos szocialista pártjaiban uralkodik. Ezt az áramlatot (Plehanov, Breskovszkaja, Ruhanovics, azután némileg leplezett formában Cereteli, Csernov úrék és Társaik Oroszországban; Scheidemann, Legien, David stb. Németországban; Renaudel, Guesde, Vandervelde Franciaországban és Belgiumban; Hyndman és a fabiánusok Angliában stb., stb.), amely szavakban szocializmus, valójában sovinizmus, az jellemzi, hogy a "szocializmus vezérei" aljas talpnyaló módon alkalmazkodnak nemcsak "saját" nemzeti burzsoáziájuk, hanem éppen "saját" államuk érdekeihez, hiszen az úgynevezett nagyhatalmak többsége már régóta számos kicsi és gyenge népet kizsákmányol és leigáz. Az imperialista háború pedig éppen az ilyenfajta zsákmány felosztásáért és újrafelosztásért folyó háború. Lehetetlen harcolni a dolgozó tömegeknek általában a burzsoázia és különösen az imperialista burzsoázia befolyása alól való felszabadításért, ha nem harcolunk az "állammal" kapcsolatos opportunista előítéletek ellen.
Először megvizsgáljuk Marx és Engels tanítását az államról, és különösen részletesen foglalkozunk e tanítás elfelejtett vagy opportunista módon elferdített részeivel. Azután külön foglalkozunk majd ezeknek a ferdítéseknek legfőbb képviselőjével, Karl Kautskyval, annak a II. Internacionálénak (19889-1914) legismertebb vezérével, amely a most folyó háború idején olyan siralmasan csődöt mondott. Végül összegezni fogjuk az 1905-ös és különösen az 1917-es orosz forradalom tapasztalatainak legfőbb eredményeit. Ez utóbbi ez idő szerint (1917. augusztus elején) nyilván befejezi fejlődésének első szakaszát, de ez az egész forradalom általában csak úgy érthető meg, mint az imperialista háború által előidézett szocialista proletár forradalmak egyik láncszeme. Ily módon az a kérdés, hogy milyen a proletariátus szocialista forradalmának viszonya az államhoz, nemcsak gyakorlati-politikai jelentőségre tesz szert, hanem a legaktuálisabb jelentőségre is, mert arról van itt szó, hogy megmagyarázzuk a tömegeknek, mit kell tenniük a legközelebbi jövőben, hogy felszabaduljanak a tőke igája alól.
1917. augusztus
A szerző Vissza