Volt egy katicám

Fülszöveg

Az élet banális történeteket ír. Egy nyelvtanfolyamon összeismerkedik két nagyon különböző foglalkozású, középkorú ember; a nő a férfiba szeret; a férfinak jól esik a figyelem, s magához engedi a nőt; két év után már ő is szerelmes a rajongójába; a harmadik év végén már együtt élnek; az ötödik évben a nő alkalmazottból vállalkozóvá, kereskedelmi utazóvá válik; férfikollegájával mind több időt tölt úton, s mind kevesebbet otthon, az egyre kevésbé érdekes párjával; egymás munkáját csak eltűrni tudják, segíteni nem; a férfi magányos, féltékeny, és egyre kevésbé kezelhető; a hatodik év végére a nő a vele egy nyelvet beszélő kollégáját már, az egyre idegenebbé váló párját még szereti, ő is szenved, de kitart; a hetedik év végére kölcsönösen elviselhetetlen nyomorúsággá változik az otthoni boldogság; végül pedig összeomlik az évekig lángoló szerelem futóhomokjára épített gyönyörű kártyavár. Ennyi. Tényleg nagyon banális történet, milliószor megesett már - most éppen velem. Élni kedvem nincs már, halni erőm nincs még: köszönöm, megvagyok.
Nehogy ítélkezz majd, Olvasó! Az én verseimből csak a történet felét ismerheted meg. Aki a másik és érdekesebb felét elmondhatná, nem szószátyár teremtés: élete végéig hallgatni fog. A Te dolgod csak annyi, hogy ismerj magadra bennünk.

Szeretnénk, ha ezeket a dalokat csak azok a középkorúak olvasnák el, akiket perzselt már úgy a szerelem, hogy szinte elégtek akár a boldogságban, akár a hiányában: azok, akik szeretnék újra átélni a saját életükben történt rémült-boldog felismerést, a szárnyaló beteljesülést, az elégedetten parázslóvá szelídült éveket, netán a féltés rettegésének hónapjait; és azok a szerencsések, akik nem tudják, milyen a téboly viharát követő megsemmisültség üressége.
Az évtized szerelmének históriáját megörökítő, ugyanahhoz az asszonyhoz írt 182 versből itt közölt rövid válogatás szerzője nem költő a szó mai értelmében, hiszen műve eredetileg nem az irodalomtörténet, nem az utókor és főleg nem a nyilvánosság számára készült: olyannyira nem, hogy legtöbb darabját még ihletője sem olvashatta eddig. Vissza