Vom Backfisch zur Dame, Vom Jüngling zum vollendeten Herrn (gótbetűs)

Előszó

Ebben a kis könyvben azokat a szabályokat kíséreljük meg összefoglalni, amelyeket - hallgatólagos megegyezéssel - a magyar középosztály tagjai, az utolsó évek folyamán, a társadalmi érintkezésben magukra nézve kötelezőnek elfogadtak.
Vannak, mondhatni általános érvényű illemszabályok, amelyek olyan régiek, mint maga az emberi kultúra, s vannak, amelyek - hosszabb-rövidebb idő alatt - megváltoznak. Kétszáz éve még illetlenségszámba ment a kádfürdő, a mai higienia elengedhetetlen kelléke, amelyet a legeldugottabb falvakba is igyekszenek ma már elvinni a rögtönzött egészségházak tussfürdőinek alakjában, s amelyről annakidején suttogva és felháborodással beszéltek. Vagy emlékeztessünk a "VIII. Henrik magánélete" című Korda-filmre, amely hibátlan korszerűséggel mutatja be a királyok táplálkozási illemszabályát: két kézbe fogták a sült csirkét akkoriban és bizony, faltak. A társadalmi érintkezés és társas élet szabályaiban manapság még gyorsabban alakul ki a változás, mint régebben. Talán azért van ez, mert a XX. század embere sűrítettebben él! A rekordok, amelyek szeme láttára és füle hallatára teremnek égen, földön és vízen, meggyorsítják szokásainak, természetének változásait. A keresztesháborúk óta egyetlen világmegmozdulásban sem keveredtek úgy emberek, szokások, kultúrák, eszmék, mint a négy éves világháborúban, amelynek rezgéseit generációkon keresztül kísérheti figyelemmel a szem. Vannak tehát változások, amelyek azalatt a hat év alatt emelkedtek általános szokássá, amely eltelt az "Uj Idők Illemkódexe" első kiadásának megjelenése óta, s vannak szokások (strand, evezés, week-end stb.), amelyeknek a létezése előtt szemethúnyni nem lehet, értékelésük tekintetében azonban meglehetősen szétkülönülnek a vélemények, szabályba önteni őket még lehetetlen. Vissza