Nyílt Fórum Füzetek 2004

Előszó

Amikor október-november táján elkezdünk gondolkodni a jövő évi Nyílt Fórumon, tele vagyunk hittel, lelkesedéssel, ötletekkel. Aztán végigrágjuk magunkat sok-sok művön, kicsit elbizonytalanodunk, sürgetünk szerzőket, akikről tudjuk, hogy épp dolgoznak művükön, hogy készüljenek el a fórumra, pályázatok versenydarabjai közt keresgélünk - és azt érezzük, „nem, idén valahogy nem fog összejönni". És amikor már-már ott tartunk, hogy „hát jó, ne legyen kötet", akkor, mintha megszánnának bennünket az égiek, és egyikünknek is, másikunknak is naponta kerül a kezébe olyan alkotás, hogy rögtön a telefon után vagy a számítógép klaviatúrája után kap, hogy üzenjen, „itt van, ezt föltétlenül olvassátok el".
Nem volt ez másképp idén sem.
Volt sok drámapályázat, mint a Nemzeti Színházé vagy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumáé, ösztöndíjak, mint az Örkény Istvánról elnevezett vagy a színházakkal közösen pályázható vagy a Független Magyar Művészetért Alapítványáé, de valahogy lassan bukkantak föl azok, amelyekről úgy gondoltuk, érdemes megmutatni, lehet róluk beszélni, vitatkozni, s talán a színpad felé is érdemes útjukat egyengetni. Ez persze nem föltétlenül azt jelenti, hogy csak a kötetben megjelent művek voltak izgalmasak idén. Sok olyan drámát is olvastunk, melyeknek szerzője már jól ismert, vagy amelyre már szemet vetett valamelyik színház. Ezek már nélkülünk is mennek a maguk útján. Illetve a fölolvasó színházunkhoz ezek közül válogattunk. Mint Háy János újabb színművét, A Pityubácsi fiát, Visky Andrásnak Kertész Imre regényéből készült színpadi változatát, A meg nem született-et és a Független Magyar Művészetért Alapítvány ösztöndíjasának, Baráthy Györgynek az Origámi-ját, melyet ezúttal, munkásságában először, nem a saját társulatára írta. Vissza