Vöröskereszt a Jászságban

Előszó

Kedves Olvasó! A szerző nem könnyű feladatra vállalkozott, amikor hozzáfogott a könyv megírásához. Néhány tucat régi fénykép, levéltári anyagok, barátok, ismerősök visszaemlékezései és szekrényben őrzött iratok révén sikerült összeállítania egy olyan anyagot, mely hitelesen és hűen ábrázolja a XIX-XX. század legnagyobb humanitárius szervezetének helyi történetét. A Magyar Vöröskereszt egy hatalmas nemzetközi mozgalom részeként működik immáron 125 esztendeje hazánkban. Eddig végzett tevékenységünket, önkénteseink és munkatársaink fáradhatatlan munkáját bemutatni lehetetlen vállalkozás lenne. Az emberi jóság megmutatkozása, mások megbecsülése, az élet mindenkori védelme mégis elszakíthatatlan fonalként fűzi sorokba a hosszú éveket, sző összefüggő hálót akkori és jelenlegi önkénteseink és eredményeink köré. Mindennek a sikernek, az emberiesség és emberi méltóság védelmének terjesztésében a jászsági szervezet munkatársainak és önkénteseinek munkája is benne van, melyből számos részletet és izgalmas pillanatot élhetünk át a könyv lapozgatása közben. Hiszem azt, hogy a sorok olvasói közt sokan emlékeznek vissza meghatottan azokra a percekre, eseményekre, melyeken maguk is részt vettek, és lesznek olyanok is, akiket magukkal sodornak a betűkbe zárt élmények és a mű hatására csatlakoznak hozzánk. Eötvös József szavaival búcsúzva szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet és elismerésemet nemcsak a könyv szerzőjének, hanem mindazoknak, akik névvel vagy név nélkül szereplőként tűnnek fel a mű oldalain. „Nem azok, kik valami nagyot tettek, de akik valami nagyot képviselnek, foglalják el az első helyeket a történetben." Vissza