Vöröskő

Előszó

Részlet a könyvből:

Szlovákiára jellemző, hogy természeti szépsége érintetlen maradt. Egész egyharmadát susogó erdőségek borítják. A szlovák tájtól elválaszthatatlanok a várak. Nagy számukat tekintve elmondhatjuk, hogy Szlovákia a várak országa.
Elegendő, ha a régi történelmi utakat követjük, mindjárt meggyőződhetünk ennek az állításnak igazáról. Minduntalan felbukkannak szemünk előtt a büszke és erős várak körvonalai, melyeket az idők folyamán tűz, szél és viharok erősen megrongáltak. Mélán tekintenek alá a megközelíthetetlen szikláról, az erdős és kopár lejtőkről és hatásuk alól nem vonhatjuk ki magunkat. Van, akit a történelmük csábít, mások a titokzatos múlttal szeretnének megismerkedni, amely előtárja a várfal mögötti hajdani életet és a vár alatt vívott csaták történetét.
Sokan azért teszik meg a fárasztó utat, hogy csodálják a váralapok tökéletességét, a térség nagyságát és főleg a várak impozáns elhelyezését a hatalmas sziklák csúcsain. A vár legtöbbször kitűnően beilleszkedik a környező természetbe. Sok vár tornyából felejthetetlenül gyönyörű a kilátás az erdők tengerére, a rétekkel borított lankás lejtőkre, a végtelen láthatárra és a termékeny völgyekre, melyekben már régóta szorgalmas nép élt, a várúr alattvalói. A völgyekben emberemlékezet óta utak vezettek, melyeken az élet úgy lüktetett, mint egy végtelen folyó. Az évszázadok folyamán kereskedők, katonák, rablóbandák és hontalanok véget nem érő sora ment végig rajtuk, emberáradat, mely a munka és kenyér után ment, de nagyúri hintók is felverték a port, hintók, melyekben a hatalom tetőpontján álló, majd bukásához közeledő uraság utazott. Vissza