Vörösmarty Mihály összes költői munkái

Előszó

Részlet a kötetből:

VÖRÖSMARTY MIHÁLY ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE
Vörösmarty és a mai lélek.
Sokféle a költök életútja. Van olyan, amely csak addig tart, míg maga az élet, van olyan, amely talán már az élet delelőjén az irodalomtörténetbe torkollik s aki ezt az utat járja, klasszikus mester és a halhatatlanság kívánta meg magának. De van olyan költői életút is, amely bár az irodalomtörténetbe hajlik s bár az utasa az írás klasszikus művésze, mégis minden időben és minden komák nyelvén szólni tud, mert minden kor lelkével rokon az ő lelke, mert mindvégig modern, időszerű marad. Ilyen mindörökké modern költő Vörösmarty Mihály is. Valaki azt írta róla - s joggal -, hogy ő irodalmunk első igazán modern egyénisége, mert nemcsak kortársai számára hozott annyi újdonságot s oly páratlanul friss lendületet örökérvényű alkotásaival, hanem ma is és minden időben adakozó mester marad a fiúk, sőt a kései unokák nemzedékeinek is. Mikor költői működésének huszonöt éves fordulójára műveit már tíz kötetben olvashatta közönségünk, Jókai, a legnagyobb magyar regényíró így köszöntötte a költőt és alkotásait: „Hol van a magyar hazának olyan része, ahol ne énekelnék a Szózatot és a Fóti dalt s hol van a magyar szívnek olyan része, amit ez a két dal meg ne indítana? Az egyik bánatát, a másik örömét zengi a nemzetnek, azt a szent tetterővel gazdag bánatot, s azt a rejtett fájdalommal teljes örömet, amikről csak annak van fogalma, aki bennök született. Ez a két dal jobban leírja huszonöt év történetét egy hosszú krónikánál, mert minden szavára azt kell mondani a magyarnak: ez az én véremből vett vér, ez az én testemből vett test. Aki ezt a két dalt írta, az Vörösmarty Mihály. Vörösmarty Mihály a magyar nemzet első költője. Ezt a rangot sohasem vitatja el tőle senki. Mint a leghírhedettebb fiak is jobbnak és nagyobbnak vallják atyjukat maguknál, s büszke minden magyar költő Vörösmartyra." Így érzett Jókai Mór, de így tisztelte Vörösmartyt minden magyar költő. Aki utána jött, mind kapott tőle valamit. Petőfi neki köszönhette a pályakezdését, Arany romantikus korszakainak az ütemét és ihletettségét, Vajda János költői képeinek gazdagságát, de Ady Endre és Babits Mihály is mesterének, költőelődjének vallotta. "Mind, mind tanítványai vagyunk - írja Beöthy Zsolt, a jeles irodalomtörténetíró -, kicsinyek és nagyok. Írásait forgatva, verseit olvasva, darabjait nézve: mintegy körüle ülünk és hallgatjuk a mestert. Fülünket beszédének csodálatos zenéjével, szemünket világának káprázatos színjátékaival, szívünket érzéseinek nemes hevével hódítja meg: a szépség erejével vési lelkünkbe magasztos igazságait. Így hallgatva őt: tisztábban látjuk életünket, mélyebben érezzük kötelességeinket, jobban szeretjük mieinket s ebben az erkölcsi okulásban a legnemesebb élvezetet szerezzük meg." S Beöthy Zsoltnak ezek a költői lendületű szavai teljességgel s szinte fokozottan állnak a mai magyar szellemiség tagjaira, a mai lélekre. Vissza