Előszó
A magyaróvári Gazdasági Magántanintézetet 1818-ban Albert Kázmér szász-tescheni herceg alapította, amelynek jogutóda a PANNON Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kara. Az intézmény alapításától számítva napjainkig felsőoktatási tevékenységet folytat az agrártudományok területén, az 1848-ban és 1949-ben bekövetkezett kisebb megszakításokkal. Története során több alkalommal került sor átszervezésre, amit a mindenkor megnövekedett igények kielégítése határozott meg megoldandó feladatként. Az eltelt 175 év eredményeinek értékelése ad okot arra, hogy 1993-ban ünnepeljük fennállásának jubileumát.
Az agrár-felsőoktatásban, a tudományos kutatásban és szaktanácsadásban töltötte be szerepét 1872-ig az Osztrák-Magyar Monarchia területén jelentkező igényeknek megfelelően. Az 1867-es kiegyezést követően határozott úgy Ausztria, hogy önálló agrárintézményt hoz létre Bécsben. Az 1872-ben létesített Bécsi Főiskola (Hochschule für Bodenkultur) a magyaróvári akadémiából, mint anyaintézményből vált ki.
A Magyaróváron dolgozó neves oktatók felismerték annak szükségességét, hogy az egyes tudományterületek művelése csak kutatóállomási szervezetben valósítható meg nemzetközileg is elismert szinten. Ennek eredménye volt azoknak a kutatóállomásoknak a létesítése, amelyeket a történeti munka is tárgyal. A kor színvonalának megfelelő, de nemzetközileg is kiemelkedő tudományos teljesítmények születtek ezekben a kutatóműhelyekben. Ebben az időszakban (1869-1945) Magyaróváron ringott az agrártudományok bölcsője.
Walleshausen Gyula a magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éves történetét korszakokra bontva értékeli. Fő erénye a munkának, hogy az intézményi tevékenységet mindenkor a kor történelmi és gazdasági eseményeibe ágyazva tárgyalja. Ez nagyban segíti az egyes események ok-okozati összefüggésének megértését, és egyben választ ad azokra a történésekre, amelyek önmagukban nem, vagy csak nehezen magyarázhatók. Meghatározó a munka megírásakor érvényesített írói alapszemlélet, ami a mindenkori eredmények kiemelésével mutatja be azokat a történéseket, amelyek az intézmény sorsának alakulását befolyásolták. A szerző alapcélkitűzése volt mindezeken túl az is, hogy tudományos igényességgel feldolgozza a rendelkezésre álló és felkutatott adatokat. Ezzel talán hozzájárultunk Borotvás-Nagy Sándor 1938-ban megjelent „Közgazdasági művelődésünk kezdetei" című munkájában említett, a Magyaróvári Gazdasági Intézetre vonatkozó „forráshiány" megszüntetéséhez, ill. enyhítéséhez.
A szerző munkája ajánlható mindazoknak, akik érdeklődést tanúsítanak a magyaróvári agrárfelsőoktatás történetének megismerése iránt, mert benne megtalálható minden olyan lényeget meghatározó, adatokkal igazolt történés, ami a 175 évet jellemezte. A teljességre törekvés nyitott kapukat is hagy bizonyos részletkérdések - kutatással történő - tisztázására. A felsőoktatás és a vele párhuzamosan folytatott tudományos kutatómunka együttesen bizonyítják a magyaróvári tevékenység eredményességét.
A 175 éves jubileumi ünnepségekre megjelentetett intézménytörténeti munka jó lelkiismerettel ajánlható olvasásra és tanulmányozásra mindazon érdeklődőknek, akiket a megismerés vágya motivál és egyben szívügyüknek tekintik az eddig elért eredmények továbbfejlesztését. Egyetértenek annak szükségességével, hogy Magyaróvár változatlanul az egyik képviselője legyen a magyar mezőgazdasági felsőoktatásnak és kutatásnak úgy, hogy az egyben nemzetközi elismerését is jelentse.
Mosonmagyaróvár, 1992. december 8.
Dr. Kuroli Géza egyetemi tanár dékán
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal