Előszó
Részlet a könyvből:
Így kezdődött
Az őz bement a sátorfa alá, ahol az ember lakott.
- A fű nagyon jó ízű - mondta, amikor megállt előtte.
- Örvendek, igazán - felelte az ember és...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Így kezdődött
Az őz bement a sátorfa alá, ahol az ember lakott.
- A fű nagyon jó ízű - mondta, amikor megállt előtte.
- Örvendek, igazán - felelte az ember és mosolygott, mivel igazán örvendett annak, hogy az őz jóízűnek találta a füvet, és így a Világ Törvényével meg volt elégedve. Tiszta kék szemei voltak az embernek, és ha mosolygott, mintha az égbolt egy darabja csillogott volna a szemében.
- A víz is jó, ami a patakban folyik - folytatta az őz.
- Tehát rendben van minden?
- Rendben van.
Halk szellő borzolta a sátorfa árnyékát, és valahol odébb az Éden fái közt füttyeit próbálgatta a rigó. Az ember fölnézett a fára, ahol a lombok zöldjében kis fényes napfoltocskák remegtek, és meglátta az egyik faágon a macskát.
- Te mit szólasz? - kérdezte.
- Kaptam egy cseresznyét a rigótól - felelte a macska -, jóízű volt. És most heverek itt, és ez is nagyon jó.
- A rigó nekem is adott cseresznyét, nem csak neked - szólalt meg vékony, durcás hangon az egér, aki ekkor bújt elő éppen a fa gyökerei mögül -, ne gondold, hogy csak neked jó. Másnak is jó.
- De én almát is ettem - szólt a macska kissé ingerülten a fáról.
- A cseresznye jobb - jelentette ki makacsul az egér, de a szemében megcsillant az irigység.
- Ettél már almát?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal