Előszó
Nem tudjuk, mikor tér vissza a művészeti élethez nélkülözhetetlen nyugodt egyensúly, lelki harmónia, érdeklődés, de azt hiszem, hogy a művészet csődjéről, bármilyen lesz is a jövő szellemi...
Tovább
Előszó
Nem tudjuk, mikor tér vissza a művészeti élethez nélkülözhetetlen nyugodt egyensúly, lelki harmónia, érdeklődés, de azt hiszem, hogy a művészet csődjéről, bármilyen lesz is a jövő szellemi struktúrája, beszélni képtelenség. Egyáltalán felvethető ez a kérdés?
Kultúra művészet nélkül elképzelhetetlen. A művészet tetemrehívása gonosz álom. Nemzetségek, népek eltűnhetnek a semmiségbe - ám a művészet, sokszor mint azok hagyománya más formában megújulva, virágzóan ismét megjelenik egy újabb nemzedékben. És ez így megy szakadatlan, míg ember él a földön.
A művészet halhatatlan.
Korunk lehet gépiesített, materiális vagy a szédületes mozgás diadala: de a napsugár még mindig a legcsudálatosabb, a virág legszebb, a nő legizgatóbb. A művészet lehetett jelképes, ősi, primitív, népies, ipari, stílusos, mindegy - de valamely formában mindig létezett. Igaz, hogy voltak és lesznek európaiak, akik megeszik az énekes madarakat, ráülnek a virágra, unják a gyermeket, pozitívok, mint a sróf, és anyagiasak, mint egy rostélyos, ezekre azonban sohasem lehetett számítani; de viszont még a vadembereknek is mindig volt és van művészetük.
Vissza 
