Wagner Nándor

Előszó

A XX. századi európai történelem a magyar művészek számára sem kínált nyugodt alkotói körülményeket. Wagner Nándor, az 1922-ben Nagyváradon született szobrásznak és nemzedékének felkészülését megszakította a második világháború, pályakezdését beárnyékolták a háború utáni periódust meghatározó, alapvetően művészetellenes kelet-európai társadalmi-politikai viszonyok, művészi kibontakozását derékba törte az 1956-os forradalom bukása. Wagner Nándor pályafutása a Magyarország határain kívül kiteljesedő alkotók körében is rendhagyó. A forradalom bukása után Svédországban tevékenykedett, ahonnan tizenhárom esztendős eredményes, de nehézségekkel és kilátástalanságokkal beárnyékolt alkotóperiódus után Japánba utazott, ahol életútja 1997-es lezárulásáig lankadatlanul dolgozott.
Az életmű Magyarországon évtizedekig teljesen ismeretlen volt. Néhány monumentális Wagner-alkotás - a székesfehérvári Corpus, Hungaricum, a budapesti Gellérthegyen felavatott Filozófiai kert és a nagyváradi József Attila - csak a művész halála után, az ezredfordulón kaphatott közteret. Ez a könyv szélesebb körben is felhívhatja a figyelmet e kalandos sorsú alkotó művészetének különös értékeire. Halála után tíz esztendővel most egy vázlatos összkép megrajzolására vállalkozhatunk, a teljes oeuvre feltérképezéséhez és bemutatásához kitartó, országhatárokat és földrészeket átívelő, további kutatómunkára lesz szükség. Wagner Nándor művészete Közép- és Nyugat-Európa, Európa és a Távol-Kelet között teremt kapcsolatot, eltérő kultúrákat és szemléletmódokat szintetizál. A XX. század megrázó élményei és rendhagyó alkotói feltételei ösztönözték izgalmas, sodró szenvedélyű, mély érzelmű, hiteles korképének megfogalmazására, amelyet zavarba ejtő gondolati mélységgel, gazdagsággal, a végső megismerhetetlenség sokrétűségével és varázsával jelenített meg. Vissza