A szerződés érvénytelensége a polgári jogban

Előszó

A szerződés erénytelensége egyike a szerződési jog azon általános kérdéseinek, amelyek egyes részletkérdései iránt élénk érdeklődés mutatkozik ugyan jogirodalmunkban, amelyek elég széles körben foglalkoztatják gyakorlatunkat is, mégis átfogó feldolgozásukra a magyar szocialista jogirodalomban még nem került sor.
A magyar jogirodalomnak a kérdés feldolgozása - úgy vélem - több okból is letörlesztendő adóssága. Az egyik ok, hogy az érvénytelenség kérdéseinek monografikus feldolgozása a szocialista jogrendszerben a polgári jogból levált, önállóvá vált jogágakban, így a munkajogban és a családi jogban már megtörtént, s képviselt olyan nézet is, hogy a polgári jogi érvénytelenség szabályai, annak dogmatikája és esetköre nagyban-egészben azonos maradt az ügyletérvénytelenségnek a burzsoá magánjogból örökölt szabályaival. A másik ok ennek mintegy az ellenkezője: Polgári Törvénykönyvünk az érvénytelenség egyes kérdéseiben, így különösen az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően új jogintézményeket vezetett be, emellett szocialista társadalmi-gazdasági viszonyaink hatására az érvénytelenség esetköre is jelentős mértékben átformálódott. Ezek a körülmények már önmagukban is indokolttá teszik a polgári jogi érvénytelenség kérdéseinek átfogó feldolgozását, annak vizsgálatát, hogy a szerződési jognak ez az intézménye, amely mint jogintézmény az áruviszonyok jogi szabályozásának egy mozzanata, amely tehát mint az áruviszonyok általános terméke minden árutermelő társadalom jogában megtalálható, hogyan alakul a szocialista jogban, az árutermelés közösségéből folyóan hogyan, mennyiben hasznosítja e jogintézménynek a korábbi árutermelő társadalmakban kialakult szabályait, s viszont mennyiben telik meg döntően éppen a társadalmi rend különbözőségéből folyóan új tartalommal. Vissza