Psyché - CD-vel (aláírt példány)

Előszó

"Nem áhítok sikert és dicsőséget a jelentől, még kevésbé a jövőtől. A költők úgy gondolnak az utókorra mint csalhatatlan isteni ítélőszékre, pedig taknyos csecsemő, örüljön, ha kicserélem a vizes pelenkáját, nekem ne osztogasson babért. Birkózzék velem, mint kisgyerek az apjával, és a birkózásban erősödjék. Mihelyt számára elfogadható leszek, szabályokat és gátakat farag belőlem: még síromban is azokkal tartok, akik nem tisztelik rám fogott vagy valódi rigolyáimat, bátran túllépnek a bearanyozott hülyén, olyan kezdem ények és tetők felé, amilyenekről én nem is álmodhatok."
Weöres Sándor

Olvasóm!
A könyv, melyet most kezedben tartasz, Weöres Sándor Psyché-kötetének részleteit tartalmazza. Dalainkban egy-egy kiválasztott versnek gyakran csak további részletei hangzanak fel, de ilyenkor nyomtatásban természetesen a teljes vers megtalálható. Igyekeztünk az utószóból részletesebben kiderülő életrajz ívét a lehető legjobban megőrizni válogatásunkban, ehhez viszont a keletkezés kronológiai rendjét feladva, dramaturgiai szempontok szerinti sorrendet kellett használnunk az életút három nagy szakaszán belül.
Munkánkban leginkább Lónyay Erzsébet, azaz maga Psyché volt segítségünkre, aki sok éve közeli hozzátartozónk, tanácsadónk. Mindazt, amit ez alatt az idő alatt útmutatásai segítségével róla, az őt körülvevő világról, az 1800-as évek elejének magyarországi és bécsi magas vagy "középtermetű" művészetéről, cigány folklórról, a klasszicizmus szabályosságairól, a romantika áramlásáról, az ösztönös és a tanult tudásról, a lélek-szellem-test hármasságának ütközésekkel teli világáról megtudunk, megpróbáltunk összefoglalni, s így büszkén kitűzni a zászlót az "új tetőn". Eddig úgy tűnik, kudarcot vallottunk, hiszen az út minden újabb szakaszánál kis keresgélés után egy férfi lábnyomaira találtunk. Ő járt már előttünk errefelé. Hallgatóm! Rád vár a feladat, hogy továbbvidd, amit eddig elhoztunk.
Gryllus Samu

Már régóta forgatjuk a Psyché-kötetet Gryllus Samu zeneszerző barátommal. Dallamok születtek bennem, a most előhalászott kazettákon még szinte gyereklány-hangon próbálgatom a Kátai Katát, az Isti-Pistit, a Lovászfiút vagy Jelinek Balázsnak a Boszorkányra írt dallamát.
Újra nekibirkóztam a feladatnak és Weöres Sándornak: játék és öröm, de ádáz harc is a Költővel, a Költőnővel, Samuval és Önmagammal. Nyughatatlan áramlás, szomjas örök tűz. Még nem tudom, mennyi nekem, még hallgat bennem a Lélek.
Palya Bea Vissza