Előszó
Görög fiú volt. Borral és izes
fügével hagyta el Szicíliát.
Gályája orrán álmodott. Vizes
szél nedvezé sötét fodor haját:
de nem törődött széllel és veszéllyel,
rengő székéről nézte csak,...
Tovább
Előszó
Görög fiú volt. Borral és izes
fügével hagyta el Szicíliát.
Gályája orrán álmodott. Vizes
szél nedvezé sötét fodor haját:
de nem törődött széllel és veszéllyel,
rengő székéről nézte csak, mily nedves, bús az éjjel,
mig hajnaltájban izzó fénygerelyt
látott az égen, nyúlós aranyat:
árbocot akkor zajjal leszerelt,
fordíttatván a vitorlát hanyatt
északnyugot felé, a szél felé,
s az evezőket ütemes dallal mérsékelé.
S hogy feltűnt a halvány korinthi domb,
horgonyt kis öble fövenyébe vet,
friss olajágat homlokára font,
arcán lemosta a tengervizet,
majd tagjait olajjal kente ő
s lentunikát s bronztalpu uj sarukat vett elő.
Vissza